Azaz pont félúton Új-Zéland és Budapest között.
Ideutunk
egész gördülékeny volt, rosszabbra számítottunk. A legmeglepőbb az
volt,hogy pont a berlini Tegel repülőtér volt a leglepukkantabb, és a
legszervezettlenebb. A váróban kb 12 szék volt összesen a rengeteg
emberre. Persze mivel mi vagy 5 órát vártunk, sikerült székeket
találnunk,és egész hamar eltelt az idő beszélgetéssel, és a járókelők
kibeszélésével.
Este 22-kor indultunk el Abu Dhabiba egy nagyobbacska
géppel, ahol elég nyomasztó helyet kaptunk. A szárnyak előtti
vészkijáratnál ültünk az utasfülke elején a fal előtt. Tehát az
ablakokon nem láttunk ki semerre, és egy fal volt előttünk, mindenkinek
saját kis LCD képernyője volt a 6 órás útra. Szerencsénkre felszállás
előtt kiderült, hogy a karfából felhajtható a szokásos tálca, és egy
saját monitor is minden üléshez, így végül is egész jól szórakoztunk az
út alatt.
Reggel 7 körül érkeztünk az Emirátusokba, ahol már világos volt,
bár a hatalmas pára miatt nem láttunk szinte semmit a sivatagból és a
tengerből se. A reptér vadiúj volt, és hamar megtaláltuk a kapunkat,
ahol kényelmes székeken vártunk úgy kilencig, amikor be lehetett szállni
a gépbe. Boeing 777, hatalmas madárka, belül is egész ízléses bézs
dizájnnal, és meglehetősen nagy lábtérrel még a legolcsóbb helyeken is
(ahol mi ültünk:).
Felszálláskor már jobban kitisztult az idő, és
gyönyörű kilátás volt pont a Forma 1 pályára, a Ferrari Woldre, a
távolban meg a felhők felől kikandikáltak Abu Dhabi felhőkarcolói.
Csinos arab nők voltak a felszolgálók, folyamatosan mosolyogtak a 6 órás
út alatt, és egész finom kajákat hoztak folyamatosan. Sikerült helyi
idő szerint kb f8kor egy kis Heineken sörrel indtani a napot, ami az
arab alkoholtilalmas országok, pontosabban kb épp Omán felett repkedve
egészen érdekes volt.
Kb 1 órával később megláttam a harmadik óceánt is életemben, amikor Ománt elhagyva kirepültünk az Indiai Óceán fölé.
Sikerült néhány rövid tízperces szakaszokkal aludnunk is
valamennyit, ez a 6-7 óra is hamar eltelt. A mai gépeken elég jóllehet
már szórakozni, kb 30 film, 50 CD áll rendelkezésre mindenkinek a saját
kis monitorján. Így a terveimmel ellentétben kb 3 oldalt olvastam a majd
24 órás oda-út alatt az útikönyvekből, pedig úgy terveztem, hogy
kiolvasok legalább egyet teljesen.
Bangkoki idő szerint 18:35kor, 20 perces késéssel érkeztünk meg. A
repcsi gondolom nem kapott elsőre leszállási engedélyt, így volt
szerencsénk látni a Chao Praja torkolatát, és a Bangoki tengeröblöt is,
és persze az egész metropoliszt is felülről. Csenge és Tamás a reptéren
vártak minket, hozzánk képes meglehetősen lengén öltözve. A Suvarnabhumi
vadiúj reptér, és a világ egyik legnagyobbja is egyben, olyan 500méter
hosszú csarnokok során kellett végigmenni – azaz állni a mozgó járdákon.
Ezután jött egy kb 30 perces sorban állás az útlevélvizsgálatnál,
közben állandó izgalommal, hogy a hernyóink megérkeztek e már.
De
szerencsére minden rendben ment, a 3 ezüstösen csillogó báb ott várt
minket a futószalagon. Ja de hogy miért hernyó? Mert befóliáztattuk a
csomagokat, és kísértetiesen hasonlítanak egy óriási bábra.
Este hatalmasat vacsiztunk az Old Dutch étteremben Bangkok
belvárosában. Autóval mentünk ezután szállásunkra a délkelet bangkoki,
sukimviti President Parkba, ami kb 40km autópályán.
Itt döbbentem meg leginkább, mert a várt dudálós, koszos káosz lehett
egy tiszta, rendezett, futurisztikus világvárosba csöppentünk. A
gyorsforgalmi utak 3-5. emelet magasan futnak a város felett, néhol 7
sávot is számoltam. Az autók 90%-a vadi új, az összes taxi például új
Toyota Corolla. Tuk-tukot alig láttam, ahogy úthibát sem.
@Ati
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése