 |
Angkor Wat bejárata előtti Naga szobrok |
Nagyon vártuk már ezt a napot, hogy végre saját szemünkkel láthassuk Angkor mesebeli templomait.
Korán reggel várt a hotel előtt Torun és öccse minket két motoros riksával. Kb fél órás Siem Reap városán átvágó riksázás után elértük Angkor kapuit, ahol megvettük a belépőt (3 napra 40 USD/fő, fénykép kell hozzá).
Ezután Angkor Wat vizesárka körül haladtunk, és a nyugati kapu mellett parkoltunk le, majd hatalmasat reggeliztünk (tojásrántotta, tea, bagett). Utána elindultunk a "kis Angkor körútra", aminek első állomása Angkor Thom templomkerülete lett.
 |
Torun és a riksa, a háttérben Angkor Wat |
 |
Angkor Wat árkának restaurálása ma is folyik |
 |
Angkor Wat vizesárka, lenyűgöző méretek |
 |
Ilyen hatalmas őserdei fákkal tűzdelt úton lehet Siem Reap-ból bejutni a Angkorba |
 |
Angkor Wat templomának főtornya az étteremből fotózva |
 |
Baksei Chamkong Templom, útközben |
Angkor Thom - Déli Kapu és Híd
Első állomásunk Angkor Thom hatalmas templomkerülete körüli árok déli hídja és kapuja volt. A városrész egy 3 km oldalú négyzetben helyezkedik el, körülötte széles vizesárokkal megerősített rakpart és várfal húzódik. Öt monumentális kapu töri meg a falakat, mindegyik előtt sokfejű Naga kígyó-szobor van a hidak két oldalán. Az óriási kőfejek arca más és más, különös mosoly ül némelyikük arcán. Mint később kiderült, a többi híd nincs ilyen jó állapotban.
 |
A kalandfilmes érzést a vizesárok növényzete is fokozza |
A kapuépület tornyának 4 oldalán hatalmas arcok néznek több emelet magasságból. A várfal is több emelet magas, amit gyorsan meg is másztunk egy-két fotó kedvéért. Engem az arcok leginkább az egyiptomi nagy szfinx mosolygó fejére emlékeztettek, mind méretben, mint formában.
 |
Angkor Thom 4 fejű kapuépítménye |
 |
Az északra néző arc |
 |
Kilátás a várfalról |
 |
A kapu a belső oldalról nézve |
Továbbindultunk Angkor Thom főtemploma felé, talán a legszebb kambodzsai úton az egész nyaralás alatt. Mindenhol 30-50m magasságú hatalmas faóriások állnak - a legtöbb alatt kis táblán a fák latin neve is fel van tűntetve. Olyan érzésem volt, mintha egy botanikus kertben járnék.
 |
Csenge és Andi Torun öccsének riksáján |
 |
Elefántozás |
 |
Elefántozás Angkor Thom temploma előtt |
 |
Itt is hatalmas arcok néznek a 4 égtáj felé minden tornyon |
 |
A hatalmas méretek jobban látszana ezen a képen |
 |
|
Angkor Thom
Angkorthom[1] – a nagy város –
az UNESCO által 1992-ben Világörökséggé nyilvánított angkori romváros része Kambodzsában. Angkorthom volt a Khmer Birodalom utolsó fővárosa, amely a 12. század végén, VII. Dzsajavarman király és örökösei uralkodása alatt épült. A város területe 9 km². A földi mennyország vízióját életre keltő város falait öt monumentális kapu díszíti; a vizesárok fölött átívelő hidak a kapukon túl utakban folytatódnak, amelyek a város belsejébe, annak középpontjában álló Bajon-főtemplomhoz vezetnek. A templomot díszes, fedett folyosók zárják körbe, amelyek tetejéről 49 „arcos torony” emelkedik a magasba. Az enyhén ívelt ajkakkal és lezárt szemhéjak árnyékolta szemekkel megformált sejtelmes mimikájú arcok jelenítik meg a nagyvilág számára Angkor időtlen mosolyát.
Angkorthom, az első buddhista szellemben épült khmer királyi székhely, Jashodharapurától (a birodalom régi, három évszázaddal korábban alapított fővárosától) északnyugatra fekszik és annak egyes területeit is magába folglalja. Angkorthom nagyszerű templomai, monostorai és világi épületei ámulatba ejtették a korabeli utazókat; mindannyian a legnagyobb elismeréssel és csodálattal számoltak be a városról.[3] Angkorthom utolsó épülete az 1295-ben épült Mangalatha. A Nagy Éptő leszármazottai nem kezdtek új építkezéseket, csupán a már meglévő épületek átalakításával változtattak a városképen. A következő évszázadokban Angkorthom hanytlásnak indult és csak 1609 után került ismét a figyelem középpontjába, amikor az első nyugati látogatók hírül adták, hogy áll az őserdőben egy „olyan csodálatos város mint Platón Atlantisza”, amelynek épületei vetekednek a Traianuscsászár építtette Rómával.
Stílusa
Angkorthom, Bajon stílusban épült. Szemmel láthatóan a központi templom stílusa manifesztálódik a város épületein, amelyek nagy része lateritből épült. E stílust követik a finoman dekorált templomok, a kapukat és a főtemplomot díszítő ún. „arcos-tornyok”- a hatalmas emberi arcot formáló szobrászati alkotások, és a mitikus Naga-kígyót tartó hatalmas isten- és démon-szobrok is.
Árokkal szegélyezett falai 8 méter magasak és minden irányban 3 kilométer hosszúak. A falak lateritből és agyagból készültek. A városba öt elefántokkal és arcokkal díszített kapu vezet: keleti irányban kettő, a többi égtáj felé, a falak közepén egy-egy. A kapuktól induló utak, amelyek Angkorthomot négy részre osztják, a város középpontjában álló, piramis alakú, háromteraszos Bajon-templomhoz futnak.


 |
Egy kisebb templomra fel lehetett mászni, eldugott helyeken is gyönyörű domborművek vannak |
 |
Tényleg ennyire narancsságra az őserdei talaj |
Prasat Bajon
Rövid motorozás után elértük a templomkerület közepét, a hatalmas Bajont, Angkor Thom főtemplomát. A könyvekből már jól ismert khmer építészet élőben sokkal nagyobb, monumentálisabb. Mindenhol a legapróbb részletekig kidolgozott domborművek vannak a falakon, párkányokon, tornyokon. Órákat el lehetne tölteni egy templomban is, nézegetbe az egyedi szobrokat. Felmásztam egy kisebb előtemplomra, hogy magasabbról is csinálhassak fényképeket. Itt is minden eldugott falon meseszép szobrok és faragások voltak.
Maga a templom egy nagy labirintus, mindenfelé fedett folyosók nyílnak. Egész magasra fel lehet menni, és szinte minden torony alá is be lehet kukkantani. 49 "arcos" torony magasodik minden szimmetria tengelyen, és fontosabb csomópontban.
 |
Különféle színű kövekbe faragott egyedi szobrok mindenfelé |
 |
Khmer lány meglehetősen emlékeztetett a domborművek női alakjaira |
 |
A legmagasabb torony teteje |
 |
Pózolj kapuval |
 |
Fejdísz |
 |
Mosolygó arcok mindenfelé - Ez Kambodzsa. |
 |
Belefutottunk egy kis népviseleti előadásba a temlpom egyik udvarán |
 |
Mindez az esőerdő közepén |
 |
A folyosók teteje is kőből van |
 |
Minden torony ferde valamerre |
 |
A folyosók belülről is méretesek |
 |
Ajtókeretek |
 |
Egy dombormű a sok ezer közül |
 |
A templom udvarain apró szentélyek vannak néhol |
Prasat Bayon - Angkor Thom főtemploma
A Bajon-templom, az angkori templomváros része Kambodzsában ; a Khmer Birodalom VII. Dzsajavarman király (1181–1219) uralkodása idején újjáépített fővárosa, Angkorthom középpontjában álló buddhista főtemplom. A finoman dekorált Bajon-templom nevezetességei az ún. „arcos tornyok”; a négy égtáj felé forduló tornyokat összesen 196 két és fél méter magas szobor díszíti. A templomot körülfogó árkádos folyosókat, galériákat csodálatos domborművek borítják, amelyek mitológiai és Angkor korabeli történelmét idéző jeleneteket ábrázolnak. A felső teraszra a belső folyosókról lehet feljutni, és innen csodálhatóak meg legjobban a tornyok hatalmas mosolygó arcai. A lótuszvirág formájú tornyok eredetileg csak a belső folyosók és a kápolnák tetejéről emelkedtek a magasba. A központi torony arcait és a többi tornyot később faragták: végül összesen 49 torony díszítette a templomot, amelyből mára 37 maradt meg.
A keleti tájolású templom Angkorthom egzakt mértani középpontjában áll, a városkapuktól induló főútvonalak metszéspontjában. A templomnak nincsenek valóságos falai és Angkor korábbi főtemplomaival ellentétben nem határolják vizesárkok. A Bajon piramis alakú épületét a központi szentély, két körbe futó fedett folyosó és egy felső terasz alkotja. A templom déli gopuráján (átjáró), lenyűgöző, kővé vált arcok alatt átsétálva jut be a mai látogató a Bajon „tánctermébe” – valaha itt lejtették légiesen finom táncaikat a mennyei táncosnők, az apszarák, illetve földi másaik. A csupa oszlop táncterem mellett találjuk a külső relief-galériát. A külső folyosók falain gyönyörű domborművek mutatják be a khmer nép történelmét és mindennapi életét. A reliefek két fő típusa található meg Angkorban. Az ún. mély relief (bas-relief) csak néhány milliméterre, esetleg fél centiméterre emelkedik ki a kőfelületből, míg a magas relief (haute-relief) olyan benyomást kelt, mintha szobrot támasztottak volna a kőlap elé: az így ábrázolt alakok általában negyedig, néhol félig emelkednek ki az alaplapból. A kettesével vagy hármasával, néhol önállóan álló, közel életnagyságú apszarák általában szép magas reliefeken jelennek meg, míg a nagy, sok száz négyzetméteres 'képeskönyvek' kivétel nélkül mély reliefek.
Útvonalunk délelőtt:
Nagyobb térképre váltás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése