Thaiképek: Tengeri vihar az Ang Thong Nemzeti Parkban # 2012/12/31.

Előző nap este 9-kor a hotelünk portáján sikerült befoglaltatni az Ang Thong Tengeri Nemzeti Parkba egy egész napos hajókázós – kajakozós – búvárkodós túrát 1900 bahtért (14 000 Ft), ebéddel. 7:45-re jött értünk a pick-up, átruccantunk a sziget másik felé lévő kikötőbe, ahol egy 60 személyes 2 szintes hajóra szálltunk fel.

Közben összehaverkodtunk egy Román lánnyal, aki egyedül jött a túrára. A legénység elég bénának tűnt rögtön, mivel az alig hullámzó tengeren is jó negyed órát szenvedtek a kikötéssel. Sikerült a hajó hátuljában, a fedélzeti felső szinten leülnünk, így végig csodás kilátásunk volt. Rögtön jeges kólával és gyümölccsel (dinnyével és ananásszal) kínáltak minket, sikerült is hamar felfrissülnünk a nagy melegben.

Madárka a kikötőben

Ang Thong National Marine Park látképe

Kb 2 órát utaztunk az első állomásig, ami a 40 nagyobb szigetből álló park legészakibb pontján volt. Itt mindenki kapott szemüveget és pipát, és miután ismét vagy 20 percet tököltek a horgonnyal és a hajó kikötésével (gondolom közben rengeteg korallt törtek szét a tengerfenéken), beugrálhattunk a másodikról a tengerbe, és kezdődött a sznorkelezés.

A sziklák sem voltak hétköznapi szépségűek, de a tenger alatt ránk váró látvány még csodásabb volt. Mindenfelé színes halak bármerre néz az ember, csak a korallok voltak a vártnál kevésbé színesek. A sárga csíkos halrajok nem félnek az emberektől, így mindig te is része vagy a halrajnak, egészen közel úsznak az emberhez, nagy ritkán még meg is csipkednek. 2-3m mélyre lehetett tisztán lelátni, és legalább 20-30 különféle halfajtát lehetett megkülönböztetni. Fotózni itt sajnos nem tudtam, de meglepően sok turistának volt gépre szerelhető vízhatlan tokja, így legközelebb, ha hasonló tenger közelébe jutok, be kell egy ilyet szereznem.

A szikla alatt merültünk először

Megjelent az első felhő

1 órát úszkálhattunk itt összesen, a hátunkat a napnak meresztve, fejünket a víz alatt tartva. Még jó hogy bekentük magunkat alaposan előtte, mert sokan már itt leégtek a csoportból. Sikerült néhányszor annyira elmerülni a látványban, és picit mélyebbre merülni a vízszintnél, hogy nagyot lélegeztem pipába a sós tengervízből. Megtanultam mélyebbre merülni is, ennek az a titka, hogy nagy levegőt veszünk, majd amikor kiérünk a levegőre, kifújjuk az összes levegőt a tüdőnkből, és ez kiszedi az összes vizet a pipából, és lehet újra szárazon lélegezni.

Nehéz az élet

Amikor összeszedték az összes emberkét, a hajó elindult a délebbre fekvő nagyobb szigetekhez. Felszolgálták a finom ebédet, valami currys cuccot. A felhőzetből már kezdett gyanús lenni, hogy hatalmas vihar közeledik. Egészen hamar elért minket, és mi pont a legsötétebb része felé tartottunk.

Hatalmas lett a szél, és a hullámok is, így a nem túl pici hajónk rendesen billegni kezdett előre-hátra. A legénység átlátszó fóliákat feszített ki a felső fedélzeti terasz oldalára, amit néhány perc után leszaggatott az addigra már orkán erejű szellő. Ezután már az eső is becsapott a padokhoz. Andi picit rosszul lett a hullámozástól, és kidobta a taccsot, de másokon is látszott a rosszullét.

Noname szigetek

Amilyen gyorsan jött a vihar, olyan gyorsan el is múlt. Időközben hajón rendületlenül haladt a szigetek felé, így csodálatos látvány várt miket, mindenfelé cukorsüveg alakú, esőerdővel borított hegyek, szigetek, sziklák kandikáltak ki a világoskék tengerből. Messze a láthatárig a párába veszve tűntek fel újabb szigetek a távolban.

Hamarosan megláttunk egy fehér homokos tengerpartot, ahol tengeri műanyag kajakokkal vártak miket. Mindenki kapott egy vízhatlan tasakot, amibe a fényképezőgépeket lehetett bepakolni, és egy kis palack vizet. Kettesével ültünk be a kajakokba, és hamarosan megindultunk az egyik távolabbi öböl irányába.

Nikivel jó magyar módra vezettük a “versenyt”, rajt-cél győzelmet arattunk a nemzetközi mezőnyben. Kb 1km-t tettünk meg, közben a parti sziklákat kerülgettük, sőt néhány alkalommal barlangokba, illetve a sziklák alá is be lehetett evezni, így elég izgalmas volt a néhol rendesen hullámzó tengerben is az evezés.

Csábító víz

Kikötés

Az előzőnél is fehérebb homokú öböl partján kötöttünk ki, ahol meredek lépcsők vezettek fel a sziklára a viewpointhoz.

Amint a fényképezőgépem előkerült, rögtön kergetni kezdtem egy pinty méretű pillangót, ami helyett végül csak egy termetes, de ismeretlen szárnyas rovart sikerült lefotózni. Újabb vizet kaptunk, és elindultunk felfelé. Smaragd Lagúna volt az úticélunk, amit kb 100m függőleges lépcsőzés után meg is láttunk. A sziget közepén egy tengerszint magasságában lévő hitetetlenül kék vizű lagúna várt minket.

Hosszas fotózkodás után folytattuk a lépcsőzést lefelé a tóhoz, ahol hosszúkás fejű halak csapatai látszottak a rendkívül átlátszó kékes-zöldes vízben. A látvánnyal nem lehetett betelni, de indulni kellett vissza, mert szaladt az idő. A sziklák, amik felett vezetett a lépcső, világos kékes-szürke színűek, és élesen csipkézettek voltak, amire az ember nem szívesen landolna siklóernyővel, ilyet még csak TV-ben láttam, valahol Kinában van egy hasonló nemzeti park.

A vegetáció is érdekes volt, kaktuszok, pálmák, virágos fák mindenfelé. Ha még messzebb néztünk, akkor hihetetlen formájú szigetek látszottak 360 fokban minden felé.

A lagúna

Kaktuszok

Csoportkép a megpirult északiakról

Amikor visszaértünk a fehér homokos partra, megjelentek longtail boat-ok, hogy visszavigyenek a hajóra, de szerencsére sok másik hajó csoportjai is a lagunánál voltak, így volt idő egy 10 perces fürdésre is a hatalmas hullámokban. A nő, aki a túránkat vezette végig viccelődött, itt épp azzal, hogy 3 embert elveszítettünk valahol a lagunában. Később kiderült, hogy ez nem vicc volt, mivel tényleg nem volt meg 3 idióta. Jó fél órás várakozás után előkerültek, így késve indultunk vissza Phanganra.

Esőerdő

Mini kardhal (?)

Ismét elkezdtek gyülekezni a távolban a koromfekete felhők, természetesen pont Koh Phangan felé. Gyorsan felszolgálták a vacsorát (tonhalas hamburger) A szél még az előbbi viharnál is erősebb lett, hajónk 4-5 méteres hullámokat lovagolt meg. Az volt igazán félelmetes, ha nem sikerült merőlegesen elkapni egy nagyobb hullámot, mert az egész hajó oldalra dőlt. Ilyenkor lelassítottunk, amíg nem sikerült jó irányban állni, majd újra felvettük az utazósebességet.

Lassan elkezdtek a villámok is csapkodni, majd még erősebb lett a szél, és megjött az eső. Néha szinte vízszintesen esett a képünkbe, még a levegőt is nehéz volt venni. Egészen izgalmas kezdett lenni a hajózás, mivel még jó másfél órányira voltunk a céltól.

Az utasok nagy része leköltözött a hajó belsejébe, de mi Andival tartottuk a frontot, főleg hogy neki megint hányingere lett. Felvettük az búvarszemüvegeket, és törülközőbe burkolózva álltuk a hatalmas, egyre hidegebb szelet, és szúrós esőt. A hajó néha teljesen orra bukott, majd méterekre a horizont fölé fordult az orra. Elkezdett sötétedni közben, de a vihar nem hagyott alább.

Tökéletes hely a pózoláshoz

Jó másfél órás késéssel 7 után kötött ki a hajó csupa megfáradt emberrel. Én ellenben baromira élveztem a dolgot, szerencsére mindenféle hányinger nélkül megúsztam a kalandot. Egyre inkább vonz a tenger, egy ilyen élmény legalább annyit ért, mint a szigetek látványa, és a búvárkodás.

Közeleg a második vihar

Előbukkant egy pillanatra a nap

Itt tényleg fekete az ég alja

Alkudozás

Egy pickup visszavitt miket a falunkba, és indult a nap legrosszabb része, a karcos motor visszaadása. Már amikor megérkeztünk az emberkéhez, gyanús lett, hogy itt baj van, a férfi rendőr egyenruhában vár minket. Kezembe nyomta a fénymásolt papírt, amin be volt karikázva az a néhány alkatrész, amin karcokat talált. Persze sokkal több, mint amit mi észrevettünk. Ekkor döbbentem meg, mert a megjelölt részek mellett horror árak álltak. Összesen vagy 65 000 Ft-t akart rólam legombolni kb 3db 1cm-s karcolásért. Azaz új alkatrészek árát kérte. Biztosítást nem kötött a motorra, azt hazudta, hogy ilyet Thaiföldön nem lehet. Később Ao Nangban kiderült, hogy minden bér-motorhoz jár biztosítás is.

Felhívtuk a többieket, hogy jöjjenek, mert itt baj van. Ugye az útlevelem a pacáknál, így elmenni nem lehetett. Tamás jött a diplomata útlevelével, és vagy 2 órás vitatkozásba majd alkudozásba kezdtünk. A bérbeadó emberke álláspontja az volt, hogy ez egy új motor, és ami sérülés rajta keletkezik, azt új alkatrészre kell kicserélnie, hogy bérbe adhassa. Holott a turisták leszarják, hogy mennyire karcos egy vadiúj Honda motor. Hiába vitatkoztunk, nem engedett, így kihívtuk a Turist Police-t. Az emberünk felugrott a motorjára, hogy majd ő hoz inkább rendőrt (nyilván valami ismerőst). Várakoztunk megint, majd megjött egy dzsippel a turista rendőrség. Tálaltuk az esetet, és rendőr mielőtt hozzánk szólt volna, hosszasan karattyolt thaiul az emberrel, aki visszatért rendőr haver nélkül. Így kezdett gyanússá válni, hogy itt ma tuti sokat kell fizetni, ezek is összedolgoznak. Közben végig halk hangnem, és állandó mosolygás, itt így megy ez. Nekem nagyon nem ment az alkudozás, így Tomira bíztam a dolgot, végül kb 28 000 Ft így sikerült lealkudnunk a karcolások árát, ami az eredeti összeghez képest nagyon jó ár, de ha azt nézem, hogy miért kell mindezt kifizetnem, akkor szörnyű.

Szilveszter

Az útlevelemet drágán visszaszerezve elkezdünk készülődni a szilveszteri partira. Többiek úgy elfáradtak a viharos tengeri túrán és az alkudozásban, hogy nem jöttek velünk. Én Nikivel elindultam a híres koh phangani Full Moon Partyk helyén tartott hatalmas szilveszteri buliba, a sziget teljesen átellenes felébe.

A taxink fél órás késéssel érkezett. Itt kezdett gyanússá válni, hogy nem fogunk odaérni éjfélre, mivel az legalább 40 perc. Így esett meg, hogy egy pick-up utasterében egy Albán és egy Lengyel srác és egy Thai sofőr társaságában ünnepeltük 2013-at, azaz 2556-ot Buddhista időszámítás szerint. Közeledve a Haad Rin tengerparthoz hatalmas dugó lett, látszott hogy ebbe a hibába nem csak mi estünk bele.

Megállítottuk a taxit, hogy pisiljünk, és egy másik taxi platóján megláttuk a tengeri túránkon megismert spanyol párt, akikkel először koccintottunk az újévre. Olyan 00:30-ra megérkeztünk a partiba, 100 bahtért karszalagot váltottunk, kivettem pénzt egy ATMből, és vettünk egy vödör piát (bucket: Sang som rum, redbull, sprite,és sok jég egy szívószálakkal teli vödörben, 200 bahtért).

Hamar sikerült felvennünk a buli ritmusát, kb Sziget fesztivált kell elképzelni. Utólag olyan híreket hallottunk, hogy 60 000 ember volt a tengerpartin. WC persze sehol sem volt, így mindenki a vadul hullámzó tengerbe ürített. Jól jött, hogy nejlonzacsiba raktam a telefont és a pénzemet, mert derékig elázott az ember pisilés közben. A lányok meg nyakig…

Ennek ellenére a parti nagyon jó volt, sokféle elektronikus zenével, mindenféle táncoló emberekkel a világ összes országából. Haverkodtunk izraeliekkel, majd argentinekkel, thaiokkal, stb. A második buckethez járt ingyen arcfestés is, így még jobban asszimilálódtunk a színes tömegbe. 6-7 felé indultunk csak haza, nyitott pickup taxi platóján. BUÉK! 2556 :)