2013. január 12., szombat

Erawan Nemzeti Park # 2013.01.12.



A kis kitérő után nekiindultunk a térség egyik legszebbnek ígérkező parkja felé, az Erawan National Parkba. Útközben egészen közel mentünk el a Mianmari hatát mellett, talán át is láttunk oda. Állítólag a határvidéken élnek már csak thai tigrisek a vadonban, de azok sem sokáig, mert sok az orvvadász, és talán mert “kell a tigristemplom-nak az árva kistigris utánpótlás” - azaz nekik is érdekül valamennyire az orvvadászat.

Hotelünk kapuja

Fa elefánt szobrok az Erawan Park bejáratánál

Hotelünk kertje

Hotelünk kertje

Szép környéken laktunk

Útközben pompás tájakon jártunk

Táblahegyek Észak-Nyugat felé

Sovány tehéncsorda sétál az országút közepén

Mintha Indiában lennénk

Elefánt főút tábla :)

Hopp! Újra, a Kwai folyó

"Átlagos" családiház errefelé

Duzzasztógát előtt is a király képe a lényeg

Sokadik átkelés a folyón

Erawan bejáratánál díszpark a király tiszteletére

Színkavalkád

No comment

Erawan National Park

Megtetszett a busz, nem semmi a dekoráció rajta

Gyönyörű tájakon át vezet az út az Erawanhoz, ami a Hindu mítológia három fejű elefántjáról kapta a nevét, és a lépcsős vízeséseiről híres. Sajnos nem volt időnk sehol megállni, mert nem tudtuk mennyi idő bejárni a parkot. Hamar oda is értünk, és már a parkolóból látszott, hogy itt vélhetően sok a helyi turista is. Így is volt, végig zsúfolásig megtelt ösvényeken caplattunk felfelé. No de térjünk rá a parkra, ami nekem a létező legteljesebb őserdős élményt adta. Hatalmas bambuszbokrok, és 30 métert meghaladó óriási fák fogadtak a park bejáratától minket. Hamarosan elértük az Om Tala patakot, ami végülis az Erawan lényege. Végig a patak mentén emelkedünk 7 nagyobb kilátó érintésével majdnem 600 métert sétánk során, miközben hihetetlen látványban van részünk. Mindenfelé a kiépített ösvény mellett buja őserdőben világoskék vízű vízesések, és hófehér mészkőlerakódásos medencék tarkítják az utat.


Bambuszbokrok

Pihenő a kemény bambusz-ágyon

Fantasztikusan sűrű itt a fák gyökérzete és az indák tömege

Felettünk óriási 40-50m-es faóriások mindenfelé

A hatalmas magasságú fákat ezek az emberméretű támpillérek tartják meg. Háttérben előbukkant a patak.

Ez a bambusz bokor sem pici

Bambuszgraffiti

Karvastagságű fű

Érdekes a gyökérzet felső része

Friss levelek a bambuszokon

Inda-tánc

Bambusz

Bambusz ágy

Strand, itt lehet fetrengeni

A patak széle
A medencék alján halak úszkálnak, amibe ha az ember berakja a lábát, rögtön elkezdik lecsipkedni az elszáradt bőr-hámdarabokat. érdekes, csiklandós, szinte fájdalmas érzés, de hát ilyen az ingyen pedikűr szolgáltatás az őserdőben.

Az első vízesés

Őserdei fények, a fotók sajnos nem tudják visszaadni

Látszik, hogy a monszun alatt itt jóval több a víz

Fürdésre csábít a nagy fülledtségben

Hosszú expóval

A fák mindenhol megélnek

Ki tudja milyen fajtájúak?

A második nagyobb vízesés

Meseszép


Monszun alatt szerintem itt víz alatt állnék

A következő vízesésnél már fürdőzőket is találtunk
Színes patak

Aztán kiderült, hogy itt szabad fürdeni bárhol

Felfelé találtunk egy jó másfél méter átmérőjű pókhálót, a közepén egy 10cm-es kékes pókkal. Ilyet is csak maximum gombostűvel átszúrva van esélye látni egy átlagembernek, de hát ugye mi nem vagyunk azok, megérte kenyéren és vizen élve spórolni az útra. Próbáltam jó fotókat készíteni a kicsikéről, de egyik sem adja sajnos vissza, hogy milyen hatalmas is a háló és a pók is.

Tenyérnyi jóbarátunk a pókháló közepén

Szép munka

Maximális zoommal, közelebb nem mertem menni :D

Farang király bátrabb volt, méretek talán így látszanak, balra az előző képen nagyban látszó sárgás potroh

De bármerre néztem, mindenhol hatalmas pókhálók voltak

Pókimádók mekkája

Zsák formájú pókhálók is voltak ezrével a fákon

Akár kosarazni is lehetne itt teniszlabdákkal

Kis barátunk alulról, a csak lábai kb 3-5 cm hosszúak

Valójában nagyon szép állat!
Egyre meredekebbé vált a kaptató közben, több lett a lépcső, és sűrűbben jöttek a kilátópontok. Itt kezdett a park a horvátországi Plitvicére emlékeztetni, a víz színe, a sok vízesés miatt. Csak mindez egy őserdőben, bambuszokkal benőtt sűrű őserdőben. Egy törpe makákó csapat is előkerült, de eléggé agresszívnek tűntek, így nem nagyon merészkedtünk közel hozzájuk, ellentétben egy hasonlóan agresszív orosz turistacsoporttal. Egyik majomhoz túl közel mentek, és rá is ugrott a nagydarab orosz hátára, aki jól megijedt szerencsére.


Őserdei fafirkák

Hamisítatlan dzsungel

Ciánkék víz, és egy soklábú ágaskodó fa

Spirálban csavarodó inda

Az indák és gyökerek mérete itt jobban látszik

Egy magasabb vízesés a sok közül

Hatalmas faóriások

Ennél szebb helyen még nem fürödtem

Gyökérlépcsők

Alattunk 15 méterrel fürdőznek a vízesés alatt, mi már a tetejénél járunk

Nem mernék már leugrani, ahhoz túl magas
Természetes csúzdák

Vadregényes zúgók

Akár Európában is lehetne ez a szakasz

Elágazó gyökérzet, és halak a türkíz vízben

Halacskák

Indák mindenfelé

Thaiok kedvelt kirándulóhelye, itt alig volt turista szerencsére
A vízesések egyre inkább feszített víztükrű medencék lefolyásai lettek. A szinte fehér sziklákat a világoskékes víz sarokkád vagy nagyobb méretű medencékké vájta ki. Mindez egy őserdőben eléggé hihetetlen látványt nyújtott. Ráadásul az egyik kilátónál észrevettük, hogy itt bizony szabad fürdeni a patakban. A természetes vizimohával benőtt sziklacsúzdákon lehetett a medencék között csúszkálni. Így mi is elhatároztuk, hogy amikor felérünk a legfelső részre, legalább Tamással fürdünk egy jót.


Pókháló-terasz

Egy majmocska a zsákmányával

Itt mi vagyunk az érdekesebbek, a benszülöttek vizslatják a Farang királyt

Őslakosok

Csúnya bácsi nevakuzzá!

Egy buddhista oltár az egyik legnagyobb fa törzse körül

Kivágott fa metszete

Egyre feljebb érve újabb színek jelennek meg a tavacskákban

Őserdei strand

Picit giccses, de ez igazi :D

Jókat lehet ugrálni, de sok a kiálló kő is a víz alatt

Még a sekély víznek is ilyen "photoshoppolt" színe van

Hűsítő fürdőzés
A legfelső kilátónál volt talán a legnagyobb medence. Azért elég hideg volt a víz, de mivel a fülledt levegőben rendesen kimelegedtünk, könnyedén csobbantunk - eltekintve a meglehetősen változatos vízalatti kövektől, amiken nem volt könnyű lépkedni. Néha nagyon mély volt, néha meg térdmagasságban jött egy lépcsőfok. Mindeközben a vízben lévő 5-15 cm méretű halacskák csiklandozva, vagy néha fájdalmasan harapdálták a lábunkról az elhalt hámdarabokat. Mivel még Ao Nangi hajókötélbe rugásom óta egy nagyobb seb volt a lábamon, eléggé fáj is a halak harapdálása, mert természetesen ez a rész érdekelte őket a legjobban. Le is szedték a felső bőrréteget, ami magától még nem esett volna le, így egy kis vérrel honoráltam a lelkesedésüket.


Zuhany

Szinte minden medence színe más

Valaki nyitva felejtette a csapot

Az őserdő egyre sűrűbb körülöttünk

Buja őserdő, és természetes vízlépcsők

Nagyon tiszta a víz, egy méterre is tisztán lelátni

Itt most nincs víz, gondolom az év másik felében bőven van

Egy apró fa

És egy másik picike holtteste

Próbáltam a fán lemászni a vízig, de nagyon csúszott

Faóriások

Olyan mint egy mocsár, de közben egy hegyen vagyunk

Mészkő szerű medencepart

Tavacskák ameddig a szem ellát

Mindenhol utat talál a patak
Felmásztunk óvatosan a csúszós köveken a legfelső vízesés aljához, majd elindultunk lefelé, miközben a lányok vitték az ösvényen a ruháinkat. Nem volt könnyű leugrálni a medencékbe, mivel sosem lehetett tudni, hogy több méter mélyek, vagy csak épp bokáig érnek. De szerencsére nem ütöttük meg egyszer sem magunkat a természetes jakuzzikba ugrálva. Egy laposabb, de jóval szélesebb rész után egy nagyobb, 4-5m magas vízesés jött, amin már nem mertünk volna lemenni, így abba kellett hagyni a kalandozást a patakban.

Víz alol fotózva... na jó, felülről, de olyan, nem :)

Elérkeztünk a hegyhez, eddig vezet az ösvény

Az utolsó vízesés, jó nagy

End of trail

Egy benszülött amerikai turista

Valamilyen pálma

Ennek a másik pálmának egészen apró levelei vannak

Franciaágy méretű levelek

Gyümi

Lefelé figyeltem fel arra, hogy rengeteg a sűrű, celofán szerű pókháló az esőben. Tölcsér formájú, néhol 10-20cm nagyságú pókhálókat láttam mindenfelé a fákon. Amint elértük az első büfét, Tamás vett egy tapadós, ragacsos rizzsel borított thai édességet. A többieknek nem ízlett, így egyedül ette meg. Mivel egyre éhesebbek voltunk, a parkolónál nagyot ettünk, roston sült csirkét rendeltünk csípős mártással. Elég nagynak bizonyult az adag, így nem ettük meg teljesen.

@Ati


Elfelejtettem már mi a neve, de ragacsos, édeskés rizs bambusz rúdon

Ez a növény meg Pom-Pom őserdei rokona

Visszafelé, hátsó ülésről fotózva

Arra van Burma, azaz Mianmar

Őserdei lépcsős törzsű inda

Pom-Pom távoli rokonai


Nagyobb térképre váltás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése