A kis kitérő után nekiindultunk a térség egyik legszebbnek ígérkező parkja felé, az Erawan National Parkba. Útközben egészen közel mentünk el a Mianmari hatát mellett, talán át is láttunk oda. Állítólag a határvidéken élnek már csak thai tigrisek a vadonban, de azok sem sokáig, mert sok az orvvadász, és talán mert “kell a tigristemplom-nak az árva kistigris utánpótlás” - azaz nekik is érdekül valamennyire az orvvadászat.
 |
Hotelünk kapuja |
 |
Fa elefánt szobrok az Erawan Park bejáratánál |
 |
Hotelünk kertje |
 |
Hotelünk kertje |
 |
Szép környéken laktunk |
 |
Útközben pompás tájakon jártunk |
 |
Táblahegyek Észak-Nyugat felé |
 |
Sovány tehéncsorda sétál az országút közepén |
 |
Mintha Indiában lennénk |
 |
Elefánt főút tábla :) |
 |
Hopp! Újra, a Kwai folyó |
 |
"Átlagos" családiház errefelé |
 |
Duzzasztógát előtt is a király képe a lényeg |
 |
Sokadik átkelés a folyón |
 |
Erawan bejáratánál díszpark a király tiszteletére |
 |
Színkavalkád |
 |
No comment |
 |
Erawan National Park |
 |
Megtetszett a busz, nem semmi a dekoráció rajta |
Gyönyörű tájakon át vezet az út az Erawanhoz, ami a Hindu mítológia három fejű elefántjáról kapta a nevét, és a lépcsős vízeséseiről híres. Sajnos nem volt időnk sehol megállni, mert nem tudtuk mennyi idő bejárni a parkot. Hamar oda is értünk, és már a parkolóból látszott, hogy itt vélhetően sok a helyi turista is. Így is volt, végig zsúfolásig megtelt ösvényeken caplattunk felfelé. No de térjünk rá a parkra, ami nekem a létező legteljesebb őserdős élményt adta. Hatalmas bambuszbokrok, és 30 métert meghaladó óriási fák fogadtak a park bejáratától minket. Hamarosan elértük az Om Tala patakot, ami végülis az Erawan lényege. Végig a patak mentén emelkedünk 7 nagyobb kilátó érintésével majdnem 600 métert sétánk során, miközben hihetetlen látványban van részünk. Mindenfelé a kiépített ösvény mellett buja őserdőben világoskék vízű vízesések, és hófehér mészkőlerakódásos medencék tarkítják az utat.
 |
Bambuszbokrok |
 |
Pihenő a kemény bambusz-ágyon |
 |
Fantasztikusan sűrű itt a fák gyökérzete és az indák tömege |
 |
Felettünk óriási 40-50m-es faóriások mindenfelé |
 |
A hatalmas magasságú fákat ezek az emberméretű támpillérek tartják meg. Háttérben előbukkant a patak. |
 |
Ez a bambusz bokor sem pici |
 |
Bambuszgraffiti |
 |
Karvastagságű fű |
 |
Érdekes a gyökérzet felső része |
 |
Friss levelek a bambuszokon |
 |
Inda-tánc |
 |
Bambusz |
 |
Bambusz ágy |
 |
Strand, itt lehet fetrengeni |
 |
A patak széle |
A medencék alján halak úszkálnak, amibe ha az ember berakja a lábát, rögtön elkezdik lecsipkedni az elszáradt bőr-hámdarabokat. érdekes, csiklandós, szinte fájdalmas érzés, de hát ilyen az ingyen pedikűr szolgáltatás az őserdőben.
 |
Az első vízesés |
 |
Őserdei fények, a fotók sajnos nem tudják visszaadni |
 |
Látszik, hogy a monszun alatt itt jóval több a víz |
 |
Fürdésre csábít a nagy fülledtségben |
 |
Hosszú expóval |
 |
A fák mindenhol megélnek |
 |
Ki tudja milyen fajtájúak? |
 |
A második nagyobb vízesés |
 |
Meseszép |
 |
Monszun alatt szerintem itt víz alatt állnék |
 |
A következő vízesésnél már fürdőzőket is találtunk |
 |
Színes patak |
 |
Aztán kiderült, hogy itt szabad fürdeni bárhol |
Felfelé találtunk egy jó másfél méter átmérőjű pókhálót, a közepén egy 10cm-es kékes pókkal. Ilyet is csak maximum gombostűvel átszúrva van esélye látni egy átlagembernek, de hát ugye mi nem vagyunk azok, megérte kenyéren és vizen élve spórolni az útra. Próbáltam jó fotókat készíteni a kicsikéről, de egyik sem adja sajnos vissza, hogy milyen hatalmas is a háló és a pók is.
 |
Tenyérnyi jóbarátunk a pókháló közepén |
 |
Szép munka |
 |
Maximális zoommal, közelebb nem mertem menni :D |
 |
Farang király bátrabb volt, méretek talán így látszanak, balra az előző képen nagyban látszó sárgás potroh |
 |
De bármerre néztem, mindenhol hatalmas pókhálók voltak |
 |
Pókimádók mekkája |
 |
Zsák formájú pókhálók is voltak ezrével a fákon |
 |
Akár kosarazni is lehetne itt teniszlabdákkal |
 |
Kis barátunk alulról, a csak lábai kb 3-5 cm hosszúak |
 |
Valójában nagyon szép állat! |
Egyre meredekebbé vált a kaptató közben, több lett a lépcső, és sűrűbben jöttek a kilátópontok. Itt kezdett a park a horvátországi Plitvicére emlékeztetni, a víz színe, a sok vízesés miatt. Csak mindez egy őserdőben, bambuszokkal benőtt sűrű őserdőben. Egy törpe makákó csapat is előkerült, de eléggé agresszívnek tűntek, így nem nagyon merészkedtünk közel hozzájuk, ellentétben egy hasonlóan agresszív orosz turistacsoporttal. Egyik majomhoz túl közel mentek, és rá is ugrott a nagydarab orosz hátára, aki jól megijedt szerencsére.
 |
Őserdei fafirkák |
 |
Hamisítatlan dzsungel |
 |
Ciánkék víz, és egy soklábú ágaskodó fa |
 |
Spirálban csavarodó inda |
 |
Az indák és gyökerek mérete itt jobban látszik |
 |
Egy magasabb vízesés a sok közül |
 |
Hatalmas faóriások |
 |
Ennél szebb helyen még nem fürödtem |
 |
Gyökérlépcsők |
 |
Alattunk 15 méterrel fürdőznek a vízesés alatt, mi már a tetejénél járunk |
 |
Nem mernék már leugrani, ahhoz túl magas |
 |
Természetes csúzdák |
 |
Vadregényes zúgók |
 |
Akár Európában is lehetne ez a szakasz |
 |
Elágazó gyökérzet, és halak a türkíz vízben |
 |
Halacskák |
 |
Indák mindenfelé |
 |
Thaiok kedvelt kirándulóhelye, itt alig volt turista szerencsére |
A vízesések egyre inkább feszített víztükrű medencék lefolyásai lettek. A szinte fehér sziklákat a világoskékes víz sarokkád vagy nagyobb méretű medencékké vájta ki. Mindez egy őserdőben eléggé hihetetlen látványt nyújtott. Ráadásul az egyik kilátónál észrevettük, hogy itt bizony szabad fürdeni a patakban. A természetes vizimohával benőtt sziklacsúzdákon lehetett a medencék között csúszkálni. Így mi is elhatároztuk, hogy amikor felérünk a legfelső részre, legalább Tamással fürdünk egy jót.
 |
Pókháló-terasz |
 |
Egy majmocska a zsákmányával |
 |
Itt mi vagyunk az érdekesebbek, a benszülöttek vizslatják a Farang királyt |
 |
Őslakosok |
 |
Csúnya bácsi nevakuzzá! |
 |
Egy buddhista oltár az egyik legnagyobb fa törzse körül |
 |
Kivágott fa metszete |
 |
Egyre feljebb érve újabb színek jelennek meg a tavacskákban |
 |
Őserdei strand |
 |
Picit giccses, de ez igazi :D |
 |
Jókat lehet ugrálni, de sok a kiálló kő is a víz alatt |
 |
Még a sekély víznek is ilyen "photoshoppolt" színe van |
 |
Hűsítő fürdőzés |
A legfelső kilátónál volt talán a legnagyobb medence. Azért elég hideg volt a víz, de mivel a fülledt levegőben rendesen kimelegedtünk, könnyedén csobbantunk - eltekintve a meglehetősen változatos vízalatti kövektől, amiken nem volt könnyű lépkedni. Néha nagyon mély volt, néha meg térdmagasságban jött egy lépcsőfok. Mindeközben a vízben lévő 5-15 cm méretű halacskák csiklandozva, vagy néha fájdalmasan harapdálták a lábunkról az elhalt hámdarabokat. Mivel még Ao Nangi hajókötélbe rugásom óta egy nagyobb seb volt a lábamon, eléggé fáj is a halak harapdálása, mert természetesen ez a rész érdekelte őket a legjobban. Le is szedték a felső bőrréteget, ami magától még nem esett volna le, így egy kis vérrel honoráltam a lelkesedésüket.
 |
Zuhany |
 |
Szinte minden medence színe más |
 |
Valaki nyitva felejtette a csapot |
 |
Az őserdő egyre sűrűbb körülöttünk |
 |
Buja őserdő, és természetes vízlépcsők |
 |
Nagyon tiszta a víz, egy méterre is tisztán lelátni |
 |
Itt most nincs víz, gondolom az év másik felében bőven van |
 |
Egy apró fa |
 |
És egy másik picike holtteste |
 |
Próbáltam a fán lemászni a vízig, de nagyon csúszott |
 |
Faóriások |
 |
Olyan mint egy mocsár, de közben egy hegyen vagyunk |
 |
Mészkő szerű medencepart |
 |
Tavacskák ameddig a szem ellát |
 |
Mindenhol utat talál a patak |
Felmásztunk óvatosan a csúszós köveken a legfelső vízesés aljához, majd elindultunk lefelé, miközben a lányok vitték az ösvényen a ruháinkat. Nem volt könnyű leugrálni a medencékbe, mivel sosem lehetett tudni, hogy több méter mélyek, vagy csak épp bokáig érnek. De szerencsére nem ütöttük meg egyszer sem magunkat a természetes jakuzzikba ugrálva. Egy laposabb, de jóval szélesebb rész után egy nagyobb, 4-5m magas vízesés jött, amin már nem mertünk volna lemenni, így abba kellett hagyni a kalandozást a patakban.
 |
Víz alol fotózva... na jó, felülről, de olyan, nem :) |
 |
Elérkeztünk a hegyhez, eddig vezet az ösvény |
 |
Az utolsó vízesés, jó nagy |
 |
End of trail |
 |
Egy benszülött amerikai turista |
 |
Valamilyen pálma |
 |
Ennek a másik pálmának egészen apró levelei vannak |
 |
Franciaágy méretű levelek |
 |
Gyümi |
Lefelé figyeltem fel arra, hogy rengeteg a sűrű, celofán szerű pókháló az esőben. Tölcsér formájú, néhol 10-20cm nagyságú pókhálókat láttam mindenfelé a fákon. Amint elértük az első büfét, Tamás vett egy tapadós, ragacsos rizzsel borított thai édességet. A többieknek nem ízlett, így egyedül ette meg. Mivel egyre éhesebbek voltunk, a parkolónál nagyot ettünk, roston sült csirkét rendeltünk csípős mártással. Elég nagynak bizonyult az adag, így nem ettük meg teljesen.
@Ati
 |
Elfelejtettem már mi a neve, de ragacsos, édeskés rizs bambusz rúdon |
 |
Ez a növény meg Pom-Pom őserdei rokona |
 |
Visszafelé, hátsó ülésről fotózva |
 |
Arra van Burma, azaz Mianmar |
 |
Őserdei lépcsős törzsű inda |
 |
Pom-Pom távoli rokonai |
Nagyobb térképre váltás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése