Thaiképek: Motorbaleset, és sziklán-zuhanyozás az esőerdőben # 2012/12/30.

Reggel Tomi és Csenge elmentek motort bérelni, míg mi Nikivel és Andival napozni és fürödni mentünk a homokos partra. Most látszott csak igazán nappali fényél, hogy milyen gyönyörű partszakaszon van a szállásunk. Velünk szemben egy apró sziget, Koh Ma található, amit egy homokhíd köt össze a szigetünkkel. Apálykor éjjel az egész kiemelkedett, de dagálykor a homokhíd tetejét kb 20 cm tenger lepi el, így könnyedén át lehet rajta sétálni.

Rövid napozás és pancsolás után Tomiék megjöttek 2 motorral, és elmentünk a másik 3at kibérelni. Nekem sajnos nem jutott már ahol ők bérelték, így a faluban található egyetlen maradék motor lett az enyém egy másik helyen. Már akkor sem örültem, hogy egy vadi új Honda robogót kaptam, gondoltam, minek nekem új csili-vili motor, amikor soha nem motoroztam még. A bérlés gyorsan és olcsón ment, de az útlevelet ott kellett hagyni letétben.

Aláírtam a papírokat, hogy a motoron nincs egy karcolás sem, majd 1 perces gyorstalpaló után nekivágtunk a sziget felfedezésének. Hamar rájöttünk, hogy milyen jó dolog robogózni a meseszép pálmafa-erdők kifogástalan aszfalt útjain. Elnéztünk egy kikötőbe, majd egy elefánt-farm mellett álltunk meg fotózni. Utána bivalyt láttam kószálni az erdőben, majd nagy agyaras hím elefántot.

Kinéztünk egy kilátóhelyet az egyik hegyen, és addig mentünk motorral, amíg tartott a betonút. Gyalogosan folytattuk a kaptatót a hőségben, ami a papucsban nem is volt annyira könnyű, de a látvány kárpótolt. Útközben találkoztunk egy ezerlábúval, és gyönyörű trópusi virágokkal, pálmákkal, allocasiákkal, páfrányokkal. Egyre meredekebb lett az út, majd sziklás rész következett egy patakocska után, és megérkeztünk a kilátóig.

Már elsőre féltünk, hogy ez nem akármilyen átlagos kilátó, hanem egy sziklákon és deszkákon egyensúlyozó pub. Vettünk friss hideg-vizet, és fotózgattuk a kilátást, amikor feltűnt, hogy az egyik szikláról apró vízesés csorog, ahol frissítő zuhanyt lehet venni. Mondanom sem kell, hogy ilyen gyönyörű helyen, szédítő magasságban, még sosem zuhanyoztunk. Nagyon jól esett az elsőre hidegnek tűnő víz, mivel az iszonyatos pára miatt teljesen átizzadtunk. Egészen sokáig locsolgattuk egymásra a vizet, majd visszatértünk az egyik teraszra, és élveztük a kilátást és az enyhe szellőt.

Lefelé menet, amikor már motoron ültünk, egy murvás úton meg kellet fordulnunk, mivel a Salade Beach-re tartottunk, ami a sziget egyik legszebb tengerpartja, és egyben nagyon szép könnyű-búvár, azaz sznorkelező hely. Voltam annyira zöldfülű, hogy az alólam a murván oldalra kicsúszó motort a jobb kezemmel próbáltam megtartani (másik kezemben kedvenc fénylépezőgépemet markolásztam), így a motor megtartása helyett a gázkart húztam meg, és ugyanitt – az addigra felemelkedő első kerék – fékét hiába húzva a motor az út szélén lévő bokorba lőtt ki.

Néhány 1-2 cm-s karcolással megúszta a motor a balesetet, én szerencsére időben lepattantam róla, így nekem sem lett bajom. Továbbindultunk, nem is gondolva arra, hogy később ebből a néhány karcolásból mekkora bonyodalom kerekedik.

Mielőtt lementünk a Salad Beach-re, vettünk szemüveget, és pipát, és újabb életmentő palackos vizet. Gyönyörű homokos, pálmafás part várt minket. Rögtön be is mentünk fürödni, amiből egy jó másfél órás tengerfenék bámulás kerekedett. Hemzsegtek a színes halacskák, tengeri uborkák és tengeri sünök a közeli zátonynál. Végre megtanultam, hogyan kell használni a pipát, anélkül, hogy rengeteg sós vizet nyeljek.

Fürcsi után ettünk egy hatalmasat az egyik parti étteremben, majd apró zuhit követve visszamotoroztunk a szálláshoz. A többiek zuhanyozást követve még elmentek egy második motorozásra a sötétben, én meg Nikivel a pihit választottam, azaz fényképeket töltögettünk fel a vánszorgó internettel a blogra, és megírtuk az elmúlt napok történéseit. Közben mögöttünk a francia srác rohamot kapott, és elvitte a mentő, ahogy ezt már egy korábbi postban írtuk, és hamarosan kiderült hogyan folytatódott a története.