Viszonylag
korán keltünk Chumponban. Most látszott csak, hogy eléggé lepukkant
poros kisvárosban aludtunk, a helyi autómosóra néző szobában. Hamar
összecuccoltunk és indultunk a néhány km-re lévő tengerpartra, hogy
végre lássuk a Thai-öblöt. A parthoz vezető út gyönyörű volt, tele
kókuszpálmákkal, banánpálmákkal, és egyéb trópusi virágos bokrokkal. A
parton megmártottuk a lábunkat a tengerben, megpróbáltunk széttörni egy
friss kókuszdiót sikertelenül, majd rövid séta után indultunk tovább a
reptérre, mivel még nagyon sok volt hátra.
Surat
Thaniban is még 2×2 sávos utak voltak, rikító színű virágos bokrokkal
az elválasztó sávon, tiszta járdákkal, gondozott kertekkel,
ültetvényekkel, és frissen mosott, néhány évesnél nem öregebb
terepjárókkal és új közép-kategóriás, vagy nagyobb autókkal az utakon.
Itt gondoltam rá először, hogy lehetséges, egész Thaiföldön ezt
a színvonalat fogom majd látni (így is lett), mivel Bangkokban még úgy
voltam vele, hogy a főváros nagyban különbözhet a vidéktől. Mintha
nálunk jobban élnének errefelé vidéken is a thai-ok. Az elegáns családi
házak is gondozottak voltak, és mivel nem lopnak, így nem
sok kerítést láttunk a falvakban. Leginkább Amerikára, azon belül is
Nevadára és Las Vegas külvárosaira emlékeztet az összkép, ott láttam
ilyen széles utakat, és ennyi drága SUV-ot utoljára.
A reptéren viszonylag gördülékenyen sikerült leadnunk az autót,
miután a lökhárítót újra visszakattintottuk a helyére. Az aktuális buszt
lekéstük a 100km-re lévő komphoz, így rövid alkudozás után egy 6
személyes Mitsubishi Pajero taxit béreltünk Don Sakig. A
taxissal hamar elkezdünk beszélgetni, mivel egész jól beszélt angolul
az átlaghoz képest. Előkerült a kesztyűtartóból idővel a családi
fényképalbuma is. Sofőrünknek gyönyörű fiatal felesége van, és még szebb
kislánya. Ráadásul kiderült róla, hogy a thai pályakerékpár-csapat
edzője, és nemrég járt Londonban egy világkupa versenyen, ahol
aranyérmet szereztek. Jó hangulatban telt a másfél órás út, csak a
szokásos jéghideg légkondi volt picit sok nekünk.
Ahogy közeledtünk a komphoz, kezdtek megjelenni, az útikönyvekből
ismert, de nem pont ide várt magas cukorsüveg alakú esőerdővel fedett
mészkőhegyek. A világ legtöbb országában nemzeti park és
az ország büszkesége lett volna a táj, itt még a térkép sem jelezte
ezeket a hegyeket. Később rájöttünk, hogy ennél is szebb, és
megszámlálhatatlanul sok hegycsúcs vár még minket itt Dél-Thaiföldön.
Elbúcsúztunk a sofőrünktől, aki még segített megvenni a kompjegyet a
szigetünkre, majd beültünk a helyi kajáldába enni egy kis rákhúst és
sült rizst.
A kompunk egy óra múlva érkezett, és a sok szilveszterezni induló
emberrel, és autóikkal hamar teljesen megtelt. Mi a belső részen
foglaltunk egy kanapét, így kényelmesen telt a 2 és fél órás hajózás a
majd 40km-re lévő szigetre. Közben beesteledett, de Koh Samui mellett
hajózva látszottak az elő-szilveszteri tűzijátékok.
A
hajóból való kikászálódás eléggé lassan ment, mivel az autók mentek ki
az emberek előtt, komoly füstöt hagyva maguk után. Kisétáltunk a
kikötőben lévő Seven-Eleven ABCig, ahol feltöltöttük sör
és víz tartalékainkat, szórólapokat és térképeket találtunk, és vártunk
az első taxisra, aki elvisz minket Koh Phangan sziget északi csúcsába a
szállásunkhoz.
Hamarosan találtunk is egy pick-up taxit, aminek a
hátuljára felpattantunk a cuccokkal, és eszeveszett száguldással átvitt
minket a sziget másik felére, kb 20km távolságra. Hatalmas élmény volt a
dimbes-dombos út még sötétben is, mivel január 29 ellenére trópusi
hőségben pálmafaerdőkön repesztettünk izzadva a sötét platón.
Royal
Orchid szállást még neten foglaltuk hónapokkal ezelőtt, de szerencsére
ugyanolyan volt élőben is a part, vagy talán még szebb is, mint vártuk.
Megkaptuk hamar a 2 bungalót, kb 30m-re a parttól egy kis lépcsőzés után
(Legalább cunamibiztos a szállás). Ezek a fa bungalók egy teraszból,
egy hálóból és egy fürdő-zuhanyzó-WC-ből állnak. Sajnos
csak hideg-vizünk volt a következő 4 napban, ami vélgülis a meleg
időjárás mellett annyira nem kibírhatatlan.
(Miközben ezt a
blogbejegyzést írom a Kwai folyó mellett, az őserdő 11-órakor iszonyatos
hangerővel éled életre, ciripelés, huhogás, kukorékolás,
nyávogás, ugatás, csipogás, gekkó sípolás, majom üvöltések kíséretében…)
Lepakolás után elsétáltunk a homokos, pálmafás parton néhány száz
métert, és a sötét ellenére Tomival fürödtünk egyet a telihold
által megvilágított, meglepően meleg tengerben. Rövid száradás után
átsétálunk a homokban egy zenés étterembe, és vacsoráztunk –
koktéloztunk egyet. Kaja után jött egy gyors zuhi, de hamar vége lett
szerencsére. Meglepő módon nem támadtak ránk a
szúnyogok, így a moszkitóhalókat a táskában hagyva kimerülten
szenderültünk álomba.
@ Ati
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése