1700kg útja Chumponba # 2012.12.28.

Törött szélvédő és Csoportkép a rendőrséggel

Napok óta csak halmoztuk az alváshiányt, és mivel Tomiéknak még legalább délelőtt dolgozniuk kellett, volt is időnk végre egy kiadósat aludni. Aztán elkezdtük szortírozni a cuccainkat, hogy minél kevesebbet vigyünk le a következő 12 napra. Rémesen lassan pakolásztunk, és még egy mosást is elindítottunk, lassan elérkezett a délután, így Csenge már végzett a munkával. Tomival leszaladtunk elintézni az autóbérlést, ami nem ment sajnos zökkenőmentesen, mert neki nem volt dombornyomott kártyája, nekem meg a limit volt túl alacsony, de végül megoldották a SixT kölcsönző csinos thai alkalmazott lányai.

Nem volt rendes helyi szúnyogirtónk, és naptejünk, elmentünk tehát a helyi Tesco-ba egy “gyors” bevásárlásra. Fogtunk egy-egy iránytaxit (mopedes motoros taxis, akinek a háta mögé kell felpattanni, és 20 bahtért (140Ft), de mivel csak 3 jött, és négyen voltunk, én és Niki egy motorra ültünk. Egész izgis volt, ahogy a délutáni csúcsforgalomban egy 3 sávos úton lavírozott három emberrel a motoros. A féke sem fogott túl jól, igy az egyik piros lámpánál nem tudott megállni és elég necces helyzetben értünk át a kereszteződésen. 

Meglepő módon a bevásárlóközpontban, és a Tesco-ban minden teljesen ugyanolyan volt mint otthon, annyira, hogy pontosan az otthon kapható Nivea naptejet, és Off rovarirtót tudtuk csak megvenni. Megtoldottuk néhány üveg helyi Chang (Elefánt) sörrel, és Sang Song (rum – whiskey között félúton) röviditallal a vásárlást. Vettünk egy olcsó telefont is, hogy Thaiföldön belül olcsón tudjunk telefonálgatni is. Annyira eltököltük az időt, hogy Tomi is végzett a munkával, és időközben rendesen megéheztünk. Tovább toltuk az indulást, egy sarki kajáldánál ettünk egy átlagosat (pad thai-t és seafood with fried rice-t). Este 6-ra sikerült csak elindulni a Honda Civis bérautónkkal a kb 600km-re lévő tengerparti városba, ahol a szállásunk már le volt foglalva.

Hogy még izgalmasabb legyen az út, Csenge vezetett az út első felében, életében először a bal oldalon. Persze jó nagy dugó volt még 7-kor is a Bangkokból kivezető 2×3 sávos déli autópályán. Mint menet közben kiderült 1700 kilogrammot nyomtunk, mivel Csenge egy elágazást elvétett, így az autópályán a leállósávban ráhajtott egy autómérlegre.

Órákkal később valahol délebben szerettünk volna megállni egy autópálya melletti benzinkútnál egy kv-ra és egy pisire, de Csenge elvétette és egy alig kivilágított sátornál álltunk meg. 

Elkezdtünk nyújtózkodni és iszogatni, egyszer csak megjelent zseblámpával egy rendőr, és meghívott minket egy kv-ra a sátorba. A sátorban további 15-20 ember üldögélt, és úgy bámultak minket, mint akik még sosem láttak fehér embert (farang). Körbeálltak miket, fotóztak a mobiltelefonjaikkal, kínáltak helyi üveges Red Bullal,  ásványvízzel, kv-val, frissítő-kendővel. Kérdezték hová tartunk, és kezünkbe nyomtak thai nyelvű prospektusokat a déli szigetekről. 

Lassan gyanús lett, hogy mindegyik egyenruhában van, majd megjelent valami főnök-féle figura, aki elkérte az útleveleinket. Meg is lepődtünk, hogy miért kéri el, és miért jegyzeteli ki egy adatlapra a nevünket, majd alá is íratja velünk. Utólag kiderült, hogy a helyi rendőrök itt ünnepelik az 5 napos szilvesztert (2556 az új év itt), és valószínűleg regisztráltak minket, hogy mi is velük ünnepeltünk. Amikor jeleztük, hogy már mennénk tovább, akkor visszakaptuk a papírjainkat, és összecsődítették az összes embert egy csoportképre – velünk.

Valamikor éjfél után hirtelen fékeznünk kellett, mert előttünk betömörült a forgalom, és Csenge – aki ekkor már az anyósülésen pihent a műszerfalra rakott lábbal – sarka beleütődött a szélvédőbe, ami kapásból megrepedt egy focilabda méretű területen pókháló formában. A következő benzinkútnál megálltunk, és Tomiék hívtak az autókölcsönzőt, hogy most mi a teendő. Szerencsére teljeskörű biztosítást kötöttünk, nem kellett tehát túlzottan félnünk, hogy sokat kell fizetünk. 

A kölcsönzősök is azt mondták, hogy induljunk tovább, és Surat Thaniban a reptéren, ahol a kocsit le kell majd adni, megnézik a hibákat. A következő benzinkúton észrevettük, hogy az első lökhárító széle kilóg, valószínűleg amikor a mérlegre hajtottunk rá túl gyorsan, akkor sérülhetett meg. Kézzel sikerült visszapattintani, de meglepően sérülékeny a Honda, vagy mi voltunk durva utasok?

Éjjel fél háromkor érkeztünk meg Chumponba, ahol hulla fáradtan dőltünk az ágynak, ráadásul másnap korán kellett kelni, mivel kora délutánig még 250km várt ránk, és az autó – várhatóan nem gördülékeny – leadása.

@Ati