Jetleg-mentesen ébredve útnak indultunk Ayutthayába a nagykövetségi Mercedes Vitóval.
Kis csapatunkhoz csatlakozott Levente, így hatan vágtunk neki a romok felfedezésének.
Ayutthaya volt a régi fővárosa Sziámnak, a XVI-XVII. században amikor még milliós nagyváros volt, a régió központja.
Már
a parkolás is nagy élmény volt, mert a parkolóval szemben egy
elefánt-camp volt, így már az első napon láthattuk a csodás óriás
ormányosokat. Kiselefánt simogatás és etetés után betértünk az
első vízzel körülvett templomkertbe (Wat Phra Ram), ahol
nem túl jó állapotban, rengeteg tégla-sztúpa, és az egykori burmaiak
által lefejezett Buddha szobor állt. Már ekkor láttuk, hogy gyalogosan
ezt a várost bejárni lehetetlen, így béreltünk egy motoros tuk-tukot 6
főre 600 bahtért (1 baht kb 7Ft), aki 3 óra alatt – pont sötétedésig – körbevitt minket a város főbb nevezetességein.
Első állomás az óriás szabadtéri fekvő Buddha (Wat Yai Chai Mongkhon) volt, ami egy hatalmas narancssárga takaróval volt nyaktól bokáig letakarva.
majd elvittek minket egy restaurált Watba (Wat Na Phra Men), azaz templomba, ahová be is tudunk menni.
Meditálgattunk
egy keveset bent a hatalmas arany Buddha szobor előtt, és egy aranyos
helyi cicával fotózkodtunk. Kezdett sötétedni, így megkértük a
tuk-tukost, hogy menjünk a híres fába-szorult Buddha szoborhoz (Wat Pra Mahathat), amíg lehet fotózni sötétedés előtt. Persze még előtte elvitt minket még egy templomhoz (Wat Thammikarat), ahol oroszlánszobrokkal volt körbevéve egy kősztúpa, és rengeteg élénk és változatos színű virág volt a bokrokon.
Fotózkotunk
a fa gyökerei közé szorult Buddha-fej szoborral, majd ahogy kezdett
besötétedni, észrevettük a teliholdat, ami poénos képeket ihletett.
Betértem az egyik kisebb sztúpába, ahol váll-harcot vívtam a kirepülő
éhes denevérrel. Egy idő után észrevettük, hogy a tuk-tuk sofőrünk
kissé lemaradva követett minket a romok között, nehogy lelépjünk fizetés
nélkül 
Legvégső
állomásunk a tuk-tukos által javasolt helyi étterem volt, ahol
hemzsegtek a gekkók a falon, mialatt nagyon finomat ettünk. Kissé
távolabb rakott le minket a srác, igy még egy negyedórás éjszakai séta
következett vissza az autóhoz, ahol a Thaiföldön mindenhol megtalálható
meglepően lusta – mindenki kutyái (akik szerintünk szintén buddhisták) –
kisértek minket.
Hazafelé bealudtunk, mivel már nagyon nagy alváshiánnyal küzdöttünk, de ezáltal sikerült erőt gyűjteni az esti Kao San road-i
barangoláshoz. A pezsgő éjszakai élet minket is lendületbe hozott, mert
mindenhonnan üvöltött a zene, és emberek százai alkudoztak a
helyiekkel. Ez
az utca Bangkok egyik turisták által leginkább kedvelt vásárló és
szórakozó része. Vettünk pólókat, hátizsákokat, fürdőnacit, és
természetesen kipróbáltunk sokféle thai finomságot, beleértve a
rovarokat is. Sáska, hernyó, szöcske, béka landolt a gyomrunkban –
szerencsére az erős fűszerezés miatt csak az állaguk okozott
meglepetést. Az utcán a ladyboyok erős túlsúlyban voltak a kurvákkal
szemben – persze őket is megörökítettük.
Azt
csak mellékesen említjük meg, hogy a taxik simán közlekednek 6 fővel
is, így legtöbbször egymás hegyén-hátán utaztunk Bangkokban. Az éjszakai
Bangkok kísértetiesen hasonlít a Need For Speed-re, mivel 2×3 sávos
villódzó színes reklámokkal tűzdelt felhőkarcolókkal szegélyezett utakon
száguldoznak a rózsaszín, sáska-zöld és bugyikék gyöngyházfényű taxik.
Ez a hosszú napunk itt véget ért, hulla fáradtan de élményekkel megtelve
estünk be az ágyba hajnali 5 felé.
(Miközben ezt a blogbejegyzést írtuk - Ko Pa Ngan
szigetén vagyunk épp – arra lettünk figyelmesek, hogy mögöttünk egy
francia srác feje a poharán landolt, amin elsőre mindenki jót
mosolygott, de miután elkezdett ömleni a vér a fejéből, és erős rángás
tört rá, egy ijesztő jelenetnek lettünk szemtanúi. Berakták egy
pick-upba, és elvitték a kórházba majd utólag kiderült, hogy egészen az
újraélesztésig fajult az eset, de remélhetőleg felépül.)
cheers,
@ Niki & Ati & Andi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése