Elérkezett a nagy nap, amit már otthon is sokszor elképzeltem, azaz elefánt és tigris-közelbe kerülhetek végre. Szokásos Sai Yoki éttermünkbe indultunk reggelizni, de útközben megálltunk egy Seven-Elevenben ásványvizet venni. Ez annyira jól sikerült, hogy Tamással meg is reggeliztünk igazi thai módra, azaz bevágtunk egy egy poharas tésztás levest. Én csípős green curryt ettem, és annyira tej-hiányom volt, hogy ittam mellé 3dl friss tejet is :)
 |
A drága elefántos hely "parkolója" |
 |
Cukker |
 |
Elefántszáj ormányközelivel |
 |
Bölcs elefántszem |
 |
Elefántszeplők |
 |
A kutyuli valami rémesen "kényelmes" helyzetben aludt el a Kwai folyó felöli erkélyen |
 |
Az elefántfürdőhely |
Itt derült ki, hogy ebből ennyiért tényleg nem kapunk errefelé többet, mint fél óra elefántozás. A fürdőzés ugyanennyi lett volna mégegyszer, így a lányok úgy döntöttek kihagyják az élményt.
 |
Indulás |
 |
Kölyök |
 |
Így lép le az iromár, fejlehajtás lépcsőként |
 |
Magányosnak óriás |
 |
És gazdája |
 |
Egy autónál jóval nagyobb |
Én meg Tamás és Csenge befizettünk két elefántra egy félórás túrára. Hamar látszott, hogy elefánt tempóval egy szinte azon a területen fog történni, amit már a parkolóból láttunk. Sebaj, így is hatalmas élmény lesz, gondoltam, és szerencsére az is lett!
 |
Az emeleti részen lehet rálépni az elefántok hátán lévő padokra |
 |
Elefánt-lépcső |
 |
Itt indul az elefánt-túra |
Lementem fotózni a partra, mivel nem volt épp egy szabad elefánt sem, gondoltam míg visszaérnek a körről, lekapom a fürdőzős programot. Legközelebb ezt kell kipróbálnom, mert nagyon bejött. Kb. arról szólt, hogy egy kavicsos sekély részen az elefánt begyalogol 4-5m-e a Kwai folyóba, ott először az idomár parancsára az ormányából locsolja a hátán ülőre a vizet, majd leguggol a mellső lábaival, és addig rázza a hátát, míg az utasa a vízben nem landol. Kb eddig fotózgattam a programot, amikor észrevettem, hogy a fenti úton már jön vissza az előző csoport a 3 elefánttal, így felrohantam a bambusznád-lépcsőn, és elfutottam a starthelyig. Eddigre már Csengéék egy hatalmas, 55 éves elefánthölgy kosarában ültek.
 |
Elefánt-zuhany |
 |
Bambusz lejáró a folyópartra |
 |
Gyönyörű folyópart |
 |
Hangulatos házak a tulparton |
 |
Elfogadnám! |
 |
Szivattyú |
 |
Önfeledt játék |
 |
Pancsi |
 |
Hőségben kifejezetten élvezetes lehet az elefánt-spricc |
 |
Jön a zuhany |
 |
Egyszercsak egy parancsszóra az elefánt beledobta a hátán lévő turistákat a vízbe |
 |
És utána felpattant |
Nekem egy valamivel kisebb csaj jutott, Hai-i, akiről később az idomárja elmondta, hogy 35 éves, pont mint én :D Furcsa volt cipővel rálépni egy élő állat fejére, de nincs más módszer, hogy a hátán lévő kosárba beüljek. Az idomár a nyakában ült, és már az elején feltűnt, hogy magában beszél, énekelget. Amikor hátrafordult, egyértelmű lett ennek az oka. Bétel levelet rágcsált a srác, amitől teljesen vörös volt a nyála és a szája, és gondolom az enyhe kábítószertől volt ilyen fura állapotban. Később meg is kínált vele, de nem mertem elfogadni és kipróbálni.
 |
Az elefántok bőre a fejükön a selyemhez hasonló tapintású, és borzasztóan vékonynak és sérülékenynek tűnt |
 |
A királyi pár |
 |
Indul a túra |
 |
Felfelé a partról |
Hai-i lassan elindult lefelé a partra. Nagyon dülöngélt a kosár, de hamar meg lehetett szokni. A meredek lépcsőn is komótosan, de biztosan mentek le a lányok. Elértünk a partra, és néztük a következő fürdőzős csapatot egy darabig. Majd leugrott az idomár a nyakából, és elkérte a fényképezőgépemet, hogy majd lefotóz az elefánt hátán.
 |
Hatalmas érzés elefántot hajtani |
 |
Terepezés |
 |
Lépcsőzés |
Utána elindultunk vissza egy másik úton a Kwai folyó meredek partján egy őserdős rész felé. Megkérdeztem, hogy előre ülhetek e a nyakába az elefántomnak, és szerencsére megengedte. Így a következő 20 percben csak mellettünk sétált, néha lemaradva, így volt szerencsém meglovagolni egy elefántot! Nagyon kényelmes, mintha a fejük és nyakuk alakja pont az emberre lenne kitalálva. Lábaim a hatalmas fülei és a koponya közötti résben lógtak, néha legyezgetett is a füleivel, ami a nagy hőségben kifejezetten jól esett. Hasonló érzés a lovagláshoz, de itt nem érzi úgy az ember, hogy bármennyire is uralja az állatot.
 |
Feletébb kényelmes, ellentétben a padon üldögéléssel |
 |
Lehetetlen leesni, annyira stabil a nyakában ülni, miközben a füli támasztják meg a két térdemet |
 |
Mindenki felnézett rám |
 |
Csak a karkötője nem tetszett |
Hai-i végigment az ösvényen, amin valószínűleg már sok évtizede hurcolja a turistákat. Néha megállt egy egy hatalmas leesett kókuszpálmalevelet zabálni, majd amikor ráordított az idomár, ormányával felkapta, és útközben folytatta a kajálást.
 |
Egy kis gyorsítás egy finom falatért |
 |
Munka közben egy kis uzsi |
 |
Mi Magyarok, ősi elefántosnemzet vagyunk |
Közben láttunk egy-két közelben tanyázó kócsagot és a srác végig fotózott engem. Tamásékat is előre engedte az idomár, így ők is ültek elefánt nyakban. Poénkodós fotókat csináltunk, mintha hátrafelé nyilazó ősmagyar elefántlovasok lennénk.
 |
Madárka |
 |
Ismét egy kis legelés |
 |
Hátrafelé nyilazó ősmagyarok és bételevő sofőr |
 |
Az elefántbőr közelebbről fura dolog |
 |
Kiszállás |
 |
Kis pihi a következő menetig |
 |
És egy kis zabálás |
 |
Olyan szép állat |
 |
Cigiszünet |
Nagyon hamar eltelt a rövid séta, búcsúzóul adtam a srácnak egy kis borravalót. Elbúcsúztam Hai-i tól is, miközben láttam egy nagyobb bikát, aki kb félméter hosszú lánc-pórázon volt kikötve az egyik mellső bokájánál, és szomorúan lépegetett egyik lábáról a másikra. Borzalmasan rosszul tartják őket, de ha arra gondolunk, hogy a turisták nélkül már kihaltak volna, akkor talán annyira nem is baj, hogy így van. Mivel Thaiföldön betiltották már régóta az elefántokkal való fakitermelést, így csak a turizmus miatt éri meg nekik a drága állattartás. Vadon csak 200 elefánt él a Burmai határ felé sajnos.
 |
Átlag ház a Kwai folyó völgyéből |
 |
STOP |
 |
Építkezés |
 |
Szállásunk alatti közösségi hely |
 |
És a szállásunk épülete |
@Ati
Nagyobb térképre váltás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése