2013. január 11., péntek

Elefántozás # 2013.01.11.





Elérkezett a nagy nap, amit már otthon is sokszor elképzeltem, azaz elefánt és tigris-közelbe kerülhetek végre. Szokásos Sai Yoki éttermünkbe indultunk reggelizni, de útközben megálltunk egy Seven-Elevenben ásványvizet venni. Ez annyira jól sikerült, hogy Tamással meg is reggeliztünk igazi thai módra, azaz bevágtunk egy egy poharas tésztás levest. Én csípős green curryt ettem, és annyira tej-hiányom volt, hogy ittam mellé 3dl friss tejet is :)

A Kwai Folyó a szállásunk partszakaszáról nyugat felé
Majdnem mint a Tisza part, csak itt más a növényzet :)
A Kwai Folyó a szállásunk partszakaszáról kelet felé
Kwai hangulat
Fotó az egyik hídról
Egy másik hídról
Oltár valahol útközben

Reggeli után a helyieket megkérdeztünk merre van a legjobb elefántpark, el is igazítottak minket egy közeli parkhoz a Kwai folyó egyik hídja mellett. Lesétáltunk a nagy parkolóból az elefántokig, és megdöbbenve hallgattuk a portán ülő emberke válaszát, hogy 20 perces sétáért kérnek kb 4 000 Ft-ot. Hát mi nem egészen erre számítottunk, konkrétan több órás dzsungeltúrát, Kwai folyós elefántos fürdőzést vártunk ennyiért. Így visszaültünk a kocsiba, és indultunk a tegnapi emlékezetünkben megmaradt másik elefántos helyig.


A drága elefántos hely "parkolója"


Cukker

Elefántszáj ormányközelivel

Bölcs elefántszem

Elefántszeplők

A kutyuli valami rémesen "kényelmes" helyzetben aludt el a Kwai folyó felöli erkélyen

Az elefántfürdőhely

Itt derült ki, hogy ebből ennyiért tényleg nem kapunk errefelé többet, mint fél óra elefántozás. A fürdőzés ugyanennyi lett volna mégegyszer, így a lányok úgy döntöttek kihagyják az élményt.

Indulás

Kölyök

Így lép le az iromár, fejlehajtás lépcsőként

Magányosnak óriás

És gazdája

Egy autónál jóval nagyobb



Én meg Tamás és Csenge befizettünk két elefántra egy félórás túrára. Hamar látszott, hogy elefánt tempóval egy szinte azon a területen fog történni, amit már a parkolóból láttunk. Sebaj, így is hatalmas élmény lesz, gondoltam, és szerencsére az is lett!


Az emeleti részen lehet rálépni az elefántok hátán lévő padokra


Elefánt-lépcső


Itt indul az elefánt-túra
Lementem fotózni a partra, mivel nem volt épp egy szabad elefánt sem, gondoltam míg visszaérnek a körről, lekapom a fürdőzős programot. Legközelebb ezt kell kipróbálnom, mert nagyon bejött. Kb. arról szólt, hogy egy kavicsos sekély részen az elefánt begyalogol 4-5m-e a Kwai folyóba, ott először az idomár parancsára az ormányából locsolja a hátán ülőre a vizet, majd leguggol a mellső lábaival, és addig rázza a hátát, míg az utasa a vízben nem landol. Kb eddig fotózgattam a programot, amikor észrevettem, hogy a fenti úton már jön vissza az előző csoport a 3 elefánttal, így felrohantam a bambusznád-lépcsőn, és elfutottam a starthelyig. Eddigre már Csengéék egy hatalmas, 55 éves elefánthölgy kosarában ültek.


Elefánt-zuhany


Bambusz lejáró a folyópartra

Gyönyörű folyópart

Hangulatos házak a tulparton

Elfogadnám!

Szivattyú

Önfeledt játék

Pancsi

Hőségben kifejezetten élvezetes lehet az elefánt-spricc

Jön a zuhany

Egyszercsak egy parancsszóra az elefánt beledobta a hátán lévő turistákat a vízbe

És utána felpattant

Nekem egy valamivel kisebb csaj jutott, Hai-i, akiről később az idomárja elmondta, hogy 35 éves, pont mint én :D Furcsa volt cipővel rálépni egy élő állat fejére, de nincs más módszer, hogy a hátán lévő kosárba beüljek. Az idomár a nyakában ült, és már az elején feltűnt, hogy magában beszél, énekelget. Amikor hátrafordult, egyértelmű lett ennek az oka. Bétel levelet rágcsált a srác, amitől teljesen vörös volt a nyála és a szája, és gondolom az enyhe kábítószertől volt ilyen fura állapotban. Később meg is kínált vele, de nem mertem elfogadni és kipróbálni.


Az elefántok bőre a fejükön a selyemhez hasonló tapintású, és borzasztóan vékonynak és sérülékenynek tűnt

A királyi pár

Indul a túra


Felfelé a partról
Hai-i lassan elindult lefelé a partra. Nagyon dülöngélt a kosár, de hamar meg lehetett szokni. A meredek lépcsőn is komótosan, de biztosan mentek le a lányok. Elértünk a partra, és néztük a következő fürdőzős csapatot egy darabig. Majd leugrott az idomár a nyakából, és elkérte a fényképezőgépemet, hogy majd lefotóz az elefánt hátán.

Hatalmas érzés elefántot hajtani

Terepezés

Lépcsőzés
Utána elindultunk vissza egy másik úton a Kwai folyó meredek partján egy őserdős rész felé. Megkérdeztem, hogy előre ülhetek e a nyakába az elefántomnak, és szerencsére megengedte. Így a következő 20 percben csak mellettünk sétált, néha lemaradva, így volt szerencsém meglovagolni egy elefántot! Nagyon kényelmes, mintha a fejük és nyakuk alakja pont az emberre lenne kitalálva. Lábaim a hatalmas fülei és a koponya közötti résben lógtak, néha legyezgetett is a füleivel, ami a nagy hőségben kifejezetten jól esett. Hasonló érzés a lovagláshoz, de itt nem érzi úgy az ember, hogy bármennyire is uralja az állatot.


Feletébb kényelmes, ellentétben a padon üldögéléssel

Lehetetlen leesni, annyira stabil a nyakában ülni, miközben a füli támasztják meg a két térdemet

Mindenki felnézett rám

Csak a karkötője nem tetszett

Hai-i végigment az ösvényen, amin valószínűleg már sok évtizede hurcolja a turistákat. Néha megállt egy egy hatalmas leesett kókuszpálmalevelet zabálni, majd amikor ráordított az idomár, ormányával felkapta, és útközben folytatta a kajálást.


Egy kis gyorsítás egy finom falatért

Munka közben egy kis uzsi

Mi Magyarok, ősi elefántosnemzet vagyunk

Közben láttunk egy-két közelben tanyázó kócsagot és a srác végig fotózott engem. Tamásékat is előre engedte az idomár, így ők is ültek elefánt nyakban. Poénkodós fotókat csináltunk, mintha hátrafelé nyilazó ősmagyar elefántlovasok lennénk.


Madárka

Ismét egy kis legelés

Hátrafelé nyilazó ősmagyarok és bételevő sofőr

Az elefántbőr közelebbről fura dolog

Kiszállás

Kis pihi a következő menetig

És egy kis zabálás

Olyan szép állat

Cigiszünet

Nagyon hamar eltelt a rövid séta, búcsúzóul adtam a srácnak egy kis borravalót. Elbúcsúztam Hai-i tól is, miközben láttam egy nagyobb bikát, aki kb félméter hosszú lánc-pórázon volt kikötve az egyik mellső bokájánál, és szomorúan lépegetett egyik lábáról a másikra. Borzalmasan rosszul tartják őket, de ha arra gondolunk, hogy a turisták nélkül már kihaltak volna, akkor talán annyira nem is baj, hogy így van. Mivel Thaiföldön betiltották már régóta az elefántokkal való fakitermelést, így csak a turizmus miatt éri meg nekik a drága állattartás. Vadon csak 200 elefánt él a Burmai határ felé sajnos.

 

Átlag ház a Kwai folyó völgyéből

STOP

Építkezés


Szállásunk alatti közösségi hely

És a szállásunk épülete

@Ati

Nagyobb térképre váltás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése