Thaiképek: Hajózás Koh Phi Phire # 2013.01.05.

Tegnap lefoglaltuk a mosolygós, vidám Lastminute-s nőnél a jegyek Phi Phi szigetére, ami egész olcsó volt (ha jól rémlik 300 baht), taxizással Krabiba, és másfél órás hajóút a legdélebbi szigetre ahol utunk (és életünk) során megfordultunk.

Éjszaka meg reggel még eléggé viszketett a sok medúzacsípés, amiket a barlangos fürdőzés utáni hosszúra sikeredett úszás alatt szenvedtünk el. 7 körülre összepakoltunk, és mentünk a taxihoz, ami most nem a megszokott kisbusz volt, hanem egy teheerautó, aminek a platóján két padon lehetett ülni, vagy a leghátulján, mint a kukások a kukáskocsi végében.

Jónéhány helyre ellátogattunk mire megtelt a busz, majd elindultunk Krabiba. Az Ao Nang – Krabi kb 20km-s útja minden alkalommal nagy élmény volt, mivel végig a Nemzeti Park dzsungele által benőtt sziklatornyok mellett visz az út.

A part Krabi kikötéjénél

A kikötő

Mangróveerdők

Krabi hajókikötője eléggé távol van a tengertől, így majd 1km hosszú móló vezet ki a hajókig egy mangrove mocsár felett.

Mivel az időnkbe nem volt betervezve az észak-nyugati partoknál lévő mangróveerdők meglátogatása, így nagyon örültem, hogy ilyet is láttam végre. És a sok kis színes hal is itt készül elvileg :)

Bácsi

A hajónk szokás szerint tele volt, és csak a legalsó szintjén voltak már helyek. Itt persze jégverem volt, mivel a légkondival olyan hidegre hűtötték a belteret, hogy az már elviselhetetlen volt.

Kb negyed órát bírtam itt ki, főleg a hátsó fedélzeten utaztam, fotóztam a hajó után szálló sirály csapatot, és ettem egy instant Tom Yam csípős-savanyú ráklevest reggelire. Lányok aludtak közben a hidegben, nemtudom hogy bírták ki.

A sirálycsapat

Kedvenc bácsim

Búcsú a szárazföldtől

Koh Phi Phi-t, azon belül is a Maya öblöt mindenki ismeri A Part (The Beach) c. Leonardo di Capriós filmből, ezért özönlenek ide a turisták. Szerencsére hamar kiderült, hogy ennél jóval többet nyújtanak a szigetek, ez csak egy a számtalan hasonló öböl közül. Phi Phin ráadásul ismerőseink vártak, Szilárd és Peti, így ismét öt tagúra bővült a csapatunk.

A nyomunk

Koh Phai azaz másnéven a Bambusz Sziget

Ez már Koh Phi Phi Don, Lo Mudee álomszerű partja

Rövid nyújtózás és egy sör után Ton Sai-ban (ez a sziget fővárosa) indultunk longtail boatot keresni a Rantee Beachre, ahol Sziliéknek épül a bungalója, és ahol a következő napokban nekünk is volt foglalva bungaló. Olyan fél órás hajókázással átértünk a sziget másik, keleti oldalára, ami légvonalban nincs túl messze a városkától, de egy hegyen kell átmászni, amit így a nehéz csomagjainkkal inkább nem vállaltunk be.

Koh Phi Phi Leh (azaz a Maya Bay szigete)

Lo Mudee

Mindjárt ott vagyunk tekintet

Érkezés Ton Sai öblébe

Rantee Beach számomra ugyan az, amit Leonárdóék a filmben megtaláltak. A világ legnyugisabb helye, egy meseszép fehér homokos tengerpart, sűrű dzsungellel a hegyen, káprázatos színes halrajokkal a tengerben, és néhány bungalóval, illetve kajáldával és bárpulttal a parton. Kevés helyi thai és sea-gipsy szerű emberke viszi az üzletet itt, ők is mindig mosolyogtak, szerintem picit mindig be is voltak szívva :) Itt így megy ez. Mindenki boldognak tűnt, amit itt nem is csodálok. Végül 4 napot maradtunk, és a végén mindhármunk számára nagyon nehéz volt továbbindulni, itt simán eltöltöttünk volna heteket, chillezve, könyvet olvasva, elmélkedve, meditálva, strandolva.

Vitorlás

Luxusbungalók

A bungalónk olyan 10m-el a tengerszint felett a domboldalon volt, ez is bambuszból készült. Az ágyunk felett moszkítóháló volt fellógatva, így továbbra sem kellett használnunk a bangkoki IKEÁból beszerzett sajátot. A fürdőben csak hidegvíz volt, de mint utólag kiderült, nem is lett volna szükség melegre, mert itt inkább hűsítőre vágyik az ember.

Elég nagyok a sziklák itt is

Ton Sai

Kipakoltunk a bungalókban, és alaposan befújtuk magunkat szúnyogirtóval, mert estefelé megjöttek a fenevadak. A hátizsákom egyik oldalzsebében furcsa ragacsos izére lettem figyelmes. Kiderült, hogy a Budapesten berakott plussz multivitaminom kinyílt, a tabletták kiestek belőle, és a baromi párás trópusi levegőben elkezdtek kipezsegni a táskámba. Kisebb takarítás után indultunk le a partra.

A kikötő Ton Saiban

Helyiek várják az érkezőket

A kikötő a partról

Még látszanak néhol a cunami pusztításának nyomai

Mohamednél, a rövid part egyik pultosánál megvacsoráztunk, és egy koktélt is ittunk, majd elindultunk megnézni a srácok épülő bungalóját a part másik oldalán. Peti idegenvezető, így évente 2-3 alkalommal ide tud jönni, Szili meg évente, így elég lassan haladnak, de a két helyi carpenter (ács) segítségével az elmúlt napokban nagyott fejlődött az épület. Tavalyit megették a termeszek, így szinte újra kellett építeni. A helyi lábakon álló bambusz bungalók egy nagyobb terű szobából, franciaágyból, és egy hátul vagy oldalt hozzáépített kő vagy beton falú fürdőből állnak. Elől a tenger felé terasz természetesen. Sziliéké egy picit nagyobb mint a többi, és szebb is, reméljük túléli a termeszeket, és amikor legközelebb a szigeten járhatok, akkor már itt lehet a szállásom :)

Ton Sai piac

Nagyot úszkáltam még vacsi előtt a tengerben, ahol a 2004-es cunami pusztító hatását is ki lehet szúrni sajnos. Olyan 50 m-re a parttól jön egy 20-30 m-es szakasz, akkor teljesen halott a tenger, csak szürke és fehér letöredezett, halott korallok vannak mindenütt, a halak is nagyon megritkulnak itt. Picit mélyebben újraindul az élet, de akkor is durva ez a sivatagos sáv a színpompás tengerben. Állítólag előtte a korallok sokkal változatosabbak, színesebbek voltak a többi részen is, és a helyzet évről évre romlik, kipusztulnak lassan. Gondolom a megnövekedett turizmus, és longtail-boat forgalom sem segít sokat. Mindezek ellenére talán az eddigi legsokfélébb élővilág várt a víz alatt. Egy kisebb yacht is kikötött itt, hogy merüljenek egyet az utasai. Odaúsztam melléjük, és a sűrű felhőben úszó halak elkezdték harapdálni a testemet. Szinte el kellett menekülnöm gyorsúszásban, mert már egész kellemetlen volt. Valószínűleg beetettek a hajóról, és engem is kajának néztek.

A két nagyobb sziget Koh Phi Phi Leh és Don

Domb

Parkoló

Excalibur

A Rantee parton amúgy nincs áram napközben, csak este 6-tól reggel 6-ig van. Az is generátorról megy. Koh Phanganon már kezdtünk hozzászokni az áramszünetekhez, de így is fura volt teljesen áram nélkül végigélni a nappalokat. Mobil-telcsi töltés, WiFi, zene, lapotop nélkül. Utólag már szinte visszasírom ezt a geek-civilizáció mentes életet. Nem csoda hogy Sziliék is pont ezt a partot választották a Bungaló építéséhez.

Rantee Beach egyetlen nagyobb háza

Édes élet

Erdő Erdő Erdőő

Rantee Beach

Rantee Beach

Este f7kor pillanat alatt lement a nap, ahogy ez itt az egyenlítő közelében természetes. Néhány perccel később feléledt a dzsungel, hatalmas zajjal, zsizsegéssel, csiripeléssel, sikíktásokkal, csipogással, nyávogással, ciripeléssel, stb. Egész éjjel tartott a zajongás, de egész hamar hozzá lehetett szokni.