Thaiképek: Utazás Kambodzsába # 2013.01.13.

Reggel korán keltünk, és fogtunk egy taxit, hogy átvágjunk a Bangkok másik felén lévő Khao San Roadhoz Csengével, Andival és Nikivel a kisbuszunk indulóhelyére. Tamás nem mehetett szabira, így 4-en indultunk tehát Kambodzsába, Angkorba. Az este zsúfolt utca reggel szinte teljesen üres volt, és ez annyira megzavart minket, hogy végül néhányszor végig gyalogoltuk a hátizsákokkal az utcát, és a környező kis utcákat mire megtaláltuk az utazási irodát, ahol kisbuszunknak hűlt helye volt, és az iroda is zárva volt. Valahogy sikerült egy telefonszámot szerezni, de nem vették fel. Végül már majdnem beletörődtünk, hogy lekéstük a buszt, amikor előkerült egy busz, és annak a vezetője megnyugtatott miket, hogy megvárnak, csak másik mikrobuszba kell átülnünk. Hamarosan meg is jött a vezető, akivel átmentünk egy másik utcába, és elkezdődött a bepakolás. Már itt látszott, hogy több a csomagunk, mint ami be fog férni. Végül valahogy bepréselődtünk a buszba, de nekem például a fele ülésemen bőröndök és utazótáskák voltak, így nagyon kényelmetlen utazásnak néztünk elébe.

Bangkokban ilyen egy nagyobb út, ez pl 3 szintes, legfelül a gyorsforgalmi, de hajnalban legalul is gyorsan lehet haladni

Nekik is van hatalmas focistadionuk

Átlagos egyirányú belvárosi utca, drótokkal, hirdetésekkel

A legmagasabb felhőkarcoló Bangkokban, és az elmaradhatatlan BMW reklám rajta

Tényleg hatalmas, tetején kilátó is van, ahová majd jövőre remélem feljutunk

Mindenfelé felhőkarcolók épülnek a városban gomba-módra

Új felhőkarcolók, és a még gazdagabbaknak meg luxus-családiházat hirdetnek óriásplakáton

Lakótelep

Elindultunk jó egy órás késéssel, de szerencsére nem volt dugó sehol, és hamar kijutottunk az egyik magasan menő autópályára, és nappal szembe száguldottunk kelet felé. Ezek a mikrobuszok Thaiföldön szinte kizárólag gázzal működnek, aminek az a következménye, hogy kb 2 óránként megálltunk egy bezinkútnál megtölteni a gáztartályokat. Nem is volt ez rossz, legalább kinyújtózhattam néha a baromi kényelmetlen beszorulva üldögélés után. Az útminőség néha nagyon rossz volt, de azért tempósan haladtunk, többnyire autóutakon, nagy ritkán városokban. Olyan dél körül elértük a kambodzsai határ thai oldalán Aranyapabetbe. Megálltunk egy büfénél, és mindenkit kipakoltattak a buszból.

Ez egy nagyon más világ, rögtön a határon megdöbbentően telerakott kocsit toltak a kambodzsai fiatalok a thai oldalra

Határ melletti hotelek

Hamarosan elindult a vízum-hercehurca, amiről már korábban az útikönyvekben olvastunk, és mások is említették, hogy nem szabad bedőlni senkinek, nem szabad venni a thai oldalon méregdrága vízumot, hanem elég a Kambodzsai oldalon megváltani azt a töredékéért.

Kioszottak mindenkinek egy papírt, amit mi is kitöltöttünk, majd egyesével behívtak a büfé mögötti kis irodába, ahol elkérték útlevelet, és egy-egy igazolványképet, és mellé vagy 10 000 forintnyi bahtot.

Gyorsan tanakodtunk a lányokkal, majd szóltunk, hogy mi nem fizetünk ki ennyit, mert a határon jóval olcsóbb (20 dolcsi). Ment egy kis veszekedés, majd látványosan kettétépték a papírunkat, és mondták, hogy ez így nagyon nem jó, nem fogunk átjutni a határon.

Kb ilyen az út széle végig Siem Reapba menet

Vannak szép házak, farmok is bőven

Miután minden utas rajtunk kívül megvette a vízumot drágán, beültettek egy másik buszba és elindultunk a határátkelőhőz. Azaz csak majdnem, mivel a jól kitalált turistalehúzó gépezetnek volt mégegy próbálkozása az ilyen renittens be nem dőlő turistákkal, mint mi. Elvittek minket a “Kambodzsai Nagykövetségre”. Az idézőjel szándékos, mivel utólag úgy gondolom ez a hely totál kamu volt. Megállt a busz, és szoltak nekünk, hogy négyen szálljunk le, és váltsuk meg itt a “hivatalos” helyen a vízumot. Bementünk, és az egyik ablaknál megkérdeztem mennyi is a vízum. Itt is jóval többet mondtak (kb 50 dolcsit), így egymásra néztünk a lányokkal, és úgy döntöttünk, kockáztatunk, és itt sem váltjuk meg a vízumot, hanem magabiztosan visszaülünk a buszba, mintha mégis megvettük volna. Ez a trükk bejött, mert ezután már tényleg a határnál raktak ki minket. Beálltunk a thai-oknak illetve turistáknak fenntartott sorba, és olyan egy óra után eljutottunk a kiléptetésig. A szigorú, kamerával figyelő határőr kiengedett minket a senki-földjére, és elvették a thaiföldi belépésünkkor kapott papírt. Csengének csak nem akart gördülkékenyen menni a kilépés, mivel volt rendes, és diplomata útlevele is, így van 10 percet vártunk izgalomban, mire megérkezett ő is.

Újabb paloták is vannak azért (picit emlékeztetnek az erdélyi cigánypalotákra)

Bolt

Átsétáltunk az út túloldalára, és egy perc alatt megvettük a mosolygós Kambodzsai határőrtől az olcsó, valódi, hivatalos vízumot a Kambodzsai határátkelő épületében. Ezután hatalmas hőségben újabb hosszú sorban állás következett, de simán átjutottunk, végre Kambodzsában vagyunk!

Nemsokára egy nagyobb busz érkezett, ami lassan megtelt, és indultunk Siem Reap-be, azaz az Angkor melletti nagyvárosba. A buszon egy fiatalamber kezdett beszélni az utasokhoz, és viccesen elmondta, hogy a Thai oldalon mindenkit átvágtak, aki ott vette drágán a vízumot. Megkért mindenkit, hogy legközelebb vegyék meg ők is úgy ahogy mi, azaz a határon, olcsón, a Kambodzsaiaktól. Kifejtette, hogy mennyire gáznak érzik, hogy a thai-ok átvágják, lehúzzák még itt is a turistákat, és hogy ez az ő országában nem fordulhatna elő. De ők nem mehetnek át a határon, vízumot szinte lehetetlen nekik szerezni, így teljesen tehetetlenek a lehúzással szemben sajnos. Zárásként átadta jókivánságait, és megkért mindekit, hogy az elmondottakat terjesszék a világban. Így most éppen ezt teszem én is :D

Azaz kideült, hogy ez a transzfer busz csak az elosztó buszpályaudvarig vitt minket tovább kb 15 percet. Ott újabb egy órás várakozás várt ránk. Ezalatt ettem egy papírcsészés forróvizes méregerős currys tésztás levest.

A busz egész kényelmes volt, bár vagy 30 éves darab. Ahogy elindultunk a poros főúton, kezdtek előjönni a nepáli élményeink. Ez az ország is hasonlóan szegény, minden ház lepukkant, az autók picik, és régiek, az emberek borzasztó szegények, mindenhol szemét és kosz, de talán nem olyan mértékben mint Nepálban. Mindenesetre hatalmas a kontraszt a helyi Svájc, Thaiföld és a helyi Albánia, Kambodzsa között.

Szép ligetek és rizsföldek váltogatták egymást az úton

Tanya

Templom a rizsföldek mellett

Láttunk rizsföldteket, és sok helyen érdekes jeleket kirakva a földek mentén, amikből arra következtettünk, hogy elaknásított földek lehetnek, és jelzik, hogy arra nem tanácsos átvágni.

Sötétedéskor érkeztünk meg Siem Reap-be, azaz a közel egymilliós városba, ami Angkor romjai köré épült a turistainvázió miatt. Előtte írtam SMS-t Torn Chorunnak, aki a szállásunkat szervezte, és a riksás guide-unk lesz az elkövetkező 3 napban. Tornt a kollégáim ajánlották, akik csodálatos egy hetet töltöttek vele egy éve. E-mailben mindent előre megbeszéltünk, így nem sokkal azután hogy a buszról leszálltunk, már meg is érkezett Torn és az öccse 2 riksával, és a három sarokra lévő hotelünkbe vittek minket. Megbeszéltük, hogy másnap kora reggel itt várnak minket.

Buszból fotózva, kopasz öregasszony

Bicikliző gyerekek a forgalmas országúton

A szálloda minden várakozásomat felülmúlta. Olcsó, és cserébe nagyon jó minőségű, tiszta, szép nagy szoba, jó kilátás a második emeletről, hatalmas erkély hintaszékkel, gyors wifi, kedves személyzet, mindez egy utcányira a belvárostól. Mi kell több?

Este bementünk a városba vacsorázni egy nagyot. Rövid séta után átkeltünk egy kis folyón, és máris a belvárosban voltunk, ahol rengeteg üzlet volt, főleg ruha, és dísztárgy üzletek. Két utcával arrébb meg csupa étterem, és előttük masszázs ágyak.

Mivel már nagyon éhesek voltunk, a vásárlást hagytuk másnapra, és beültünk egy elegánsabb étterembe, azaz az utcasarkon lévő asztalok egyikéhez ültünk le. Roston sült halakat rendeltünk, és egy-egy Angkor sört.

Angkor sör, húdejó!

Errefelé nagyon szemetelnek sajnos...

Slaggal játszadozó gyereke

Buszból fotózva - ABC

Miután jóllaktunk, egy kis sétára indultunk a városban, de hirtelen úgy döntöttünk, hogy jóllakottan nincs tökéletesebb egy talp-masszázsnál. A sétálóutca üzletei előtt nyugágyak voltak, és befizettünk 1-1 fél órás talpmasszázsra, ami több mint tökéletes volt a fárasztó nap lezárására.