A
naplementét talán az összes közül leghangulatosabb szigeten néztük meg.
A Chicken sziget közvetlen közelében a két apró szigetet Koh Mor-t és
Tup-ot hófehér homokpad köti össze. Alig vártam, hogy kikössünk, és
néhány gyors fotó után úszkáljak egyet a hajóból is jól látható színes
korallok között. Csak az bántott, hogy egy sikerült belebotlanom az
egyik longtailboat kötelébe, így a lábfejemet végig horzsoltam, és
ömlött belőle a vér. 
Itt
Thaiföldön a sebek egyáltalán nem úgy gyógyulnak mint otthon, minden
karcolás megnő egy nagy sebbé, általában be is gennyesedik, és hosszú
hetekkel később tűnik el, pedig otthon kb 2 nap és nem is látszik. Kb
óvodában volt utoljára ennyi seb a lábunkon, egyik nap pont 10 darabot
számoltam csak a lábfejeimen.
Szemben Tup szigete
Esti színek
A távolban Koh Phi Phi
A
tenger alatti világ itt minden eddiginél színesebb volt, így újabb
félórás merüléssel folytattam a csodás napot. A korallok végre nagyon
érdekesek voltak, változatos formájúak, és 10 méterenként mintha másik
fajta uralta volna a vízalatti tájat. Nehéz megbecsülni a mélységet, de
nem lehetett 2 méternél mélyebb sehol a sziget mellett a tenger. Végig
sűrű halrajokban lehetett úszkálni, ami fenséges érzés. 
Itt
is találkoztam újabb halfajtákkal, bohóchalakkal, tényleg be kell
szerezni egy vízálló fényképezőgép-vázat! Szerencsére a fehér homok
miatt a sötétedés ellenére is nagyon jól lehetett látni. Annyira
lefoglalt a búvárkodás, hogy lemaradtam az errefelé hirtelen lezajló
naplementéről. Azért egy két fotót sikerült csinálni utána.
Balra a Chihcken sziget, jobbra Koh Mor, közzépen a naplemente
Naplemente
utánra elkészült a nagyon finom bográcsban főtt rákhúsos
savanyú-csípős Tom Yam leves, amiből jó sokat ettem a lányokkal egy
nagyobb kövön üldögélve. Tészta helyett rizs járt hozzá, és
levezetés-képpen még ott helyben roston sült csirkeszárnyat is
felszolgáltak. Ilyen szép helyen még sosem vacsoráztam. A koronát a
napra az tette fel, hogy a fejünk felett hatalmas, sirály méretű
denevérek jelentek meg sűrű felhőkben, gyakorlatilag feketére festve az
eget. Valószínűleg enni jöttek a másik szigetekről. Mindeközben a
kontinens felől koromfekete felhő jöttek, és orkán erejű szél is
feltámadt. Mi rutinos tengerivihar-túlélőként már készültünk a kemény
hazaútra, főleg hogy egy kis törékeny hajóval, tíz utassal, sötétben
elég izgalmasnak ígérkezett az éjjel.
Lakatlan sziget
Felülről is látszanak a korallok
Ebbe az erdőbe jöttek sötétben a denevérek
A vihar szele
Szerencsére a vihar valahogy elkerülte a szigetet, így amikor a
vacsorát elpakolták, beszéltunk a csónakba, és a hűvös szellőben
elindultunk az egyórás útra Ao Nangba. Hazafelé végi beszélgettem
Jody-val, akiről kiderült, hogy British Columbiában lakik félúton az
óceán és Whistler síterepei között, ahová régóta vágyom. Ao Nangban
eközben az apály miatt annyira leapadt a tenger, hogy csak néhány száz
méterre tudtak minket kirakni, így zacskóba raktam a fényképezőgépet, és
derékig érő vízben kisétáltunk a partra. Az érkezés kapkodásában persze
a hajón felejtettem Tamásék sznorkel cuccát, így egy másikat kaptam a
vezetőinktől. Estére megbeszéltünk egy randit Jody-val, de a hotelje
annyira kint volt a városból, hogy egy taxis hordozta be őket eddig, így
nem volt biztos benne, hogy be tud jönni, végül nem is érkezett
meg. Így elbuktam az ideális kanadai feleséget…
@ Ati
Képeim nagyobb felbontásban:
 |
| 20130104 Ao Nang és Andaman tenger – 7 sziget túra – Tup Island |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése