Thaiképek: Majomtámadás, menekülés rája elől és éjszakai Dzsungeltúra # 2013.01.06.

Nagyot aludtunk végre, majd a reggel strandolással, sznorkelezéssel, és napozással telt.

Csodálkoztam, hogy hófehér, leégésre hajlamos bőröm hogy a fenébe bírja ennyire a trópusi napot. Csak felületesen kenegettem magam naptejjel, kb az eddigi napok felében el is felejtettem. Valószínűleg jót tett az a néhány alkalom szolizás még otthon. Estére már jó barnák voltunk mindhárman.

A bungalónk

Kilátás az erkélyről

Moszkítóháló az ágy felett

Az egyik fürdőzés után észrevettem, hogy egy majomcsapat jelent meg a bungalók mögött az erdő szélén. Nikivel megindultunk, hogy lefotózzuk őket.

Én egy picit túl közel merészkedtem, mert egy váratlan pillanatban a két legnagyobb hív vicsorogva megindult felé rohanva. Elvileg ilyenkor egy botot kéne felkapni védelemül, de nem volt a közelben, így rájuk ordítottam, de az semmit nem írt, és jött a jól megérdemelt futás a part felé.

Szerencsére odáig már nem jöttek utánam, de azt megtanultam a leckéből, hogy a kismajmokat is magában foglaló majomcsapatot jobb elkerülni, mert a hímek megvédik.

A majomcsapat a bungalók mögött

Észrevettek a hímek

Támadnak…

Nemsokára megtörtént a nap második menekülése is. Egyik úszkálásom alkalmával új területet fedeztem fel, a bungalóktól délre a tengerben. Egyszer csak megpillantottam alattam egy ráját, ami olyan WC-deszka méretű lehetett, és hátul vagy 60cm-s éles farokban végződött. A rája is észrevett, és megfordult, rám nézett, lassan elkezdett úszni felém.

Mondanom sem kell hogy mennyire beszartam.

Tegnap Sziliék mesélték, hogy nemrég valaki belelépett este a parti víz homokjában rejtőző rájába, és átdöfte a lábfejét a védekező halacska… Gyorsúszás segített ismét, szerencsére nem jött utánam a rája.

Rantee Beach, a pirostetős kunyhó mögötti bambuszház a miénk

Távolban a Moszkító- és a Bambusz Szigetek

Hintázós padok az étteremben

Rantee Bay Resort

Ebédeltünk valami szokásos seafoodos thai cuccot, majd miután a fiúk megérkeztek az építkezésről, nekivágtunk a dzsungelnek, hogy a hegyet megmászva átmenjünk iszogatni egyet Ton Saiba. A parton egész elviselhető volt a pára és a kb 30C fokos meleg.

Alighogy beértünk az erdőbe, és elkezdünk felfelé kaptatni, elviselhetetlen lett a pára, és a hőség. Mindenki percek alatt teljesen átizzadt, kapkodtuk a levegőt. Amúgy az őserdő nagyon szép, és nagyon más, mint ahol eddig jártam.

Rettenetesen dús a növényzet, alig lehet néhány méternél tovább ellátni, mindenhol indák, hatalmas levelek, és gyökerek. Olyan fél óra alatt felértünk a hegytetőre, ahol már jóval ritkább volt a növényzet, de a meleg és a pára megmaradt valamennyire. Tovább sétáltunk, és egy kapu után, ahol 20 bahtot kértek, eljutottunk a viewpointig. Ebben a kilátóban hatalmas sziklákról lehet nézni az északi Phi Phi sziget két oldalát összekötő földnyelvet.

A mi oldalunk dombos, míg a szemben lévő függőleges és visszahajló sziklás meredek hegycsúcsokból áll. A kettő közötti lapos, keskeny részen a cunami előtt sűrű kókuszpálma erdő volt, és alatta álltak a bungalók. A katasztrófa napján kb 900 helyi és turista vesztette itt az életét.

Alig néhány tucat magas pálma maradt meg itt, így az egész terület házakkal épült be, gyakorlatilag város nőtt ki az erdő helyén. A turizmus hatalmas léptekben tört be a meseszép szigetekre azóta. Szerintem már így is kinőtte a hely kapacitását, nem tudom mi lesz itt a jövőben.

Ekkora párát még sosem “fotóztam”

Aggregátor és víztartalék, azaz innen van Ranteenek árama és friss vize

Felértünk a tetőre

Kis ültetvény

Útelágzzgzazódáshoz érkeztünk

Apró fák a hegytetőn

A sok emberből rájöttünk, hogy nemsokára itt a naplemente, így érdemes várni. A helyi büfében vettünk egy egy gyümölcs-shake-t, és egy sziklán ülve megvártuk a gyönyörű naplementét, aztán elindultunk lefelé a városba.

A felfelé vezető meredek földút helyett itt kiépített beton út várt, és lépcsők a meredekebb részeken. A város szélén egy cunami menedékhely után be is értünk a turistáktól nyüzsgő sikátorokba. Mindenhol internet kávézók, masszázsszalonok, ABC-k, hotelek és vendéglők. Beültünk mi is egybe, és nagyot vacsoráztunk, majd vettünk egy Sam-Songos, kólás, redbullos bucketet. Mivel Andinak vacakolt a gyomra, ő az étteremben nem evett velünk, de közben megéhezett, így a piákkal elmentünk Petiék egyik helyi ismerőseihez, egy burmai sráchoz, aki itt nyitott egy két kisebb büfét. Még Burmában ismerték meg a családját. Rendeltünk két sültkrumplis csirkefalatokat.

Miután végre Andi is jóllakott, indultunk a partra, ahol ilyenkor mozgalmas éjszakai élet van. Mire kiértünk, elkezdett megerősödni a szét. Egyértelmű lett a villámok után, hogy Itt hamarosan nagy vihar lesz.

Behúzodtunk egy olyan diszkóba, aminek volt teteje, és táncoltunk, iszogattuk tovább a bucketet a szívószálakkal. Hamarosan meg is érkezett a vihar, és kiderült, hogy a tető sem sokat ér, így mi is jól eláztunk. De mivel mi is berugtunk már valamennyire, és a hangulat az eső ellenére sem hagyott alább, úgy döntöttünk maradunk, és majd éjszaka vágunk át a dzsungelen a partunkhoz.

A ViewPoint, azaz a kilátó a hegycsúcson

Koh Phi Phi szigetei naplementéhez közel

Pálmaerdő, és a földnyelv amit elvitt a cunami 2004-ben

A felázott parton elsétáltunk egy másik helyre, ahol a kihelyezett székek előtt egy színpadon tűz-buzogány dobálók, tűznyelők tartottak káprázatos bemutatót a következő fél órában. Közben belekezdtünk a második vödör piába is, majd továbbmentünk az Ibiza nevű helyre. Andi és Peti elindultak vissza, de én Nikiékkel még maradtam bulizni.

Jókat táncoltam egy délafrikai és kanadai lánycsapattal, majd valamikor éjjel 2 felé elindultunk fejlámpákkal vissza a dzsungelben. A majmoktól és mérgeskígyóktól félve valahogy sikerült hazajutnunk a hangos, eső áztatta dzsungelen keresztül. A túra felébresztett annyira, hogy a partunkon lévő kis buliban még tovább iszogattunk, és dumáltunk a San Franciscoi fiatalokkal.

Ekkor már 7.-e volt, azaz a névnapom.

Kiderült, hogy ők még nem is hallottak még névnapról, Amerikában ilyen nincs, csak szülinap, anyák és apák napja. Kiderítettük mikor van az ő névnapjuk, megígérték, hogy ünnepelni fogják mostantól.