2013. január 9., szerda

Utolsó pancsi a tengerben, és éjszakai buszozás Bangkokba # 2013.01.09.



Másnap korán keltünk, összepakoltunk, és a 7 órás taxival, azaz longtail boattal indultunk Ton Saiba. Szili is elkísért minket. Ő másnap indult Kuala Lumpurba, és onnan Balira, Peti meg néhány órával később indul utánunk szintén Bangkokba, majd onnan Vietnám - Laosz - Kambodzsa következik, ahol egy nyugdíjas magyar csoportot vezet.


Lábas bambusz bungalók
A 9-es komp előtt még volt elég időnk nagyot reggelizni, vizet venni, és sétálni egy rövidet a városban, sőt utolsó pillanatban még egy új pólót is vettem.

Rantee Beach melletti partszakasz
A komp most kivételesen nem volt jégveremmé légkondícionálva. A székek baromi kényelmetlenek voltak, a lányok a mentőmellényekből próbáltak kényelmes ágyat csinálni, végig is aludták az utat. Nekem nem volt kedvem szenvedni a melegben, így az út nagy részén a felső teraszon élveztem a trópusi napsütést és a tengeri szelet, no meg a távolodó Phi Phi szigeteinek meseszép látványát. Vettem a hajó büféjében egy méregerős Green Curry tésztás instant levest is.
Hangulatos üdülők
Horgásztanyák
Sűrű a dzsungel
Védett part
Itt szeretnék lakni
Krabiból elmebeteg módon száguldozó mikrobusz taxi vitt vissza minket Ao Nangba, ahonnan este 5-kor indult az éjszakai buszunk Bangkokba. A buszvezető szóba elegyedett velünk útközben, kiderült hogy néhány hónapot a feleségével tölt el Hollandiában minden évben, aki ott dolgozik masszőrként, míg a taxis szakácskodik ezalatt.
Bepróbálkoztunk az 5 nappal ezelőtti hotelünkben, hogy hátha megengedik, hogy otthagyjuk fél napra a nagy hátizsákjainkat. A muszlim recepciós nő nagy nehezen beleegyezett, így a csomagjainkat hátrahagyva elindultunk a partra egy utolsó fürdésre. Én nem voltam még éhes, és minél későbbre tartogattam az evést, mivel a buszon nem lehet majd enni. A lányok ellenben éhesek voltak, így egy parti étteremben ettek egyet, míg én bementem a nagy szélben már  hatalmas hullámok közé egy utolsó Andaman tengeri fürdésre. Nehezemre esett kijönni, de megfogadtam, hogy amint tehetem, visszajövök Thaiföldre, és innen folytatom a tengeröböl szigeteinek bejárását. (Van még bőven mit megnézni, a szigeteknek is csak a harmadát sikerült bejárnunk, így is 18 szigeten vagy sziget partjainál jártunk a 8 nap alatt, ami azért nem rossz.

Búcsú Phi-Phi szigeteitől
Távolodunk a kikötőtől






Ton Sai feletti sziklák
.

































Rio de Phi Phi
Nehéz az élet
.
Visszaöltöztem az étterem WC-jében utazós ruhába, a lányok is befejezték az ebédet. Elindultunk a főutcára és a parti sétányra, hogy vásárolgassunk hűtőmágneseket, és egyebeket. Már múlt héten kinéztem itt magamnak egy elefánt-fej szobrot a lakásba, és egy Buddha szobrot az ebédlőm egyik falfülkéjébe. Hosszas alkudozás után megvettem mindkét fa szobrot, kb ⅔-áron, mint ahogy nekivágtunk az üzletkötésnek. Az eladón így is láttam, hogy nagyon jól járt, de én is elégedett voltam a vásárlással. Néha jólesne otthon is alkudozni, bár ott ritkán veszek dísztárgyakat. Megkértem, hogy alaposan csomagolja be, elvégre a törékeny cuccokat valahogy haza kéne vinni Óbudáig. (Szerencsére épségben hazajutottak a szobrok, így most már Anubisz és Eiffel torony társaságában Buddha is naphosszat bámulhatja a szemközti vörös vasbeton oszlopomat az ebédlőben...)
Zátony

Phi Phi Don
Vásárlás után Nikivel beültünk egy étterembe, ahol az eddigi talán legfinomabb, méregerős thai ebédemet fogyasztottam el, tengeri herkentyűs zöldbabos kókuszos zöld curryt jázmin rízzsel. Jóllakva, szobrokkal és hűtőmágnesekkel (lányok meg új ruhákkal) meggazdagodva visszatértünk a hotelhez, pakolásztunk, majd visszamentünk az utazási irodához, ahová érkezett a transzfer busz. Elcseverésztünk megint a jópofa nővel, megígértük neki is, hogy visszajövünk még ide.

Üdülőpark a hegytetőn
Rantee Beach zoommal
Valahol ott a bungalónk
.
Krabiban elvittek a “buszpályaudvarra”, ami gyakorlatilag a város szélén egy pálmafás, koszos telek egy bódéval, és számtalan hátizsákos fiatal világjáró turistával. Sajnos vagy 3 óra unatkozás következett, mert csak nem akart jönni a buszunk. Lassan vagy ötvenen gyűltünk össze, majd megjött a busz, és elfoglaltunk váratlanul kényelmes helyünket a 12 órás éjszakai buszútra a 900-kmre északra fekvő Bangkokig. Hamar elaludtunk, és valamikor este 10 felé megállt a busz, és mindenkit letessékeltek, hogy át kell ülnünk egy másik buszba. Sajnos a második buszunk borzasztó kényelmetlen volt. Nem vagyok egy magas ember, de a lábam gyakorlatilag nem fért el, annyira kicsi volt a hely. 

Cukorsüvegek
Azért valahogy így is sikerült elaludni, pont mikor megint mélyen aludtam, megállt a buszt egy WC + kifőzde komplexumnál. Kinézve az ablakon megpillantottuk Petit. Kicsi a világ, valahogy utolértük az ő buszát, azaz ő ért utol minket, mert nem 3 órás késéssel indultak el, mint mi. Rövid beszélgetés után indultak is tovább, míg én ettem egy nagy adag finom tésztás zöldséges-csirkés gyömbér levest vacsoraként, és loptunk egy párat a szépen festett evőpálcikákból.

Phi Phi szigetei
Szenvedős, kényelmetlen éjszaka következett, majd beértünk reggel 7 körül Bangkok külvárosainál az épp kialakuló dugóba. Olyan másfél óra múlva kirakott minket a busz a Khao San Road közelében egy parkban. Közben egyre idegesebbek lettünk, mert az előttünk ülő, mélyen alvó - vélhetően lengyel - lánynak 3 percenként játszotta le a telefonja full hangerőn a halál bosszantó lengyel-latin sláger pop számot ébresztésül.
Gyorsan fogtunk egy taxit, és az ügyes vezető a dugókat elkerülve viszonylag hamar a President Parkba szállított miket a város másik felébe. Érdekes módon újra itthon vagyunk érzéssel léptünk be a lakásba.



@Ati

Krabi közelében



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése